Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

38 Hajdú Lajos retet nyújtó dokumentum a többi inspektor levéltárakban megmaradt ellenőrzési naplója is.

49 E diáriumok alapján (valamint az iskolaigazgatók illetve helyi felügyelők jelentéseire építve — elsősorban természetesen azokéra, akiknek judiciumában az inspektor is megbízott) a népiskolai felügyelők rendszeresen minősítették a tanítókat. E minősítéseknek két lényeges eleme volt: először azt fogalmazták meg, hogy milyen a tanító erkölcsi magatartása és életmódja; másrészt, hogy milyen a tanítási módszere. Sóber János pozsonyi inspektor például az 1781/82. tanév II. félévéről megtett jelentésében 22 pozsonyi és 33 vidéki tanítót minősített. Az iskolamesterek túlnyomó többsége ezek szerint: jámbor (probus) = 3 pozsonyi és 14 vidéki; jó (bonus) Pozsonyban 14, vidéken 9; minden dicséretre méltó (omni commendatione dignus) 1, ez a pozsonyi mintaiskola igazgatója; becsületes (praestans) 2 pozsonyi tanító; istenfélő vagy jámbor (religiosus) 3 vidéki — bár valószínűnek tartom, hogy ez a tulajdonság néhány pozsonyi iskolamesterben is megvolt; magatartása istenfélő személyhez méltó (religioso dignus) 3 vidékinek, dicséretes (commendabilis) 1 vidékinek; viszont legjobbnak (optimus) jellemzett az inspektor egy pozsonyi iskolamestert; végül tisztességesnek (honestus) 1 vidéki tanítót. Ugyanakkor e jellemzés szerint gyanús (suspectus) 2 pozsonyi ludimagiszter; 1 vidéki tanítónál úgy találja — anélkül, hogy a kifogásokat megemlítené —, hogy „jövőbeni meg javulásához igen nagy a remény" (spes maxima est futurae emendationis); végül Pauer Mihálynál, a nagyszombati négyosztályos polgári iskola (schola capitalis) II. osztályának mesterénél azt írja, hogy „elkötelezett ugyan, de dühöngő, a civakodásokat szerető és bosszúvágyó ember" (devotus quidem, ast furiosus, rixorum et vindictae cupidus).

50 Sokkal rosszabb azonban a kép, ha azt vesszük figyelembe, hogy az 55 tanító közül kinek, miképpen jellemezte oktatási módszertani felkészültségét. Az iskolamesterek 40%-ának munkáját minősítette jónak (7), kiválónak (6), igen gyümölcsözőnek (1), dicséretesnek vagy elismerésre méltónak (8); 20 tanító munkájáról vélekedett úgy, hogy az közepes (8), megfelelő (9), gondos (1), eredményesen tanít (1), vagy törekszik eleget tenni feladatának (1). Végül az inspektornak 13 iskolamesterrel szemben voltak komoly kifogásai: hanyag vagy gyenge (6), alkalmatlan (1), az öregségtől megtört illetve szenilis (1), elég tunya (1), nem ismeri a népiskolai oktatásban használt és nélkülözhetetlen népnyelvet (2), túlságosan heveskedő (1), nem elég eleven, száraz és unalmas (1). Ebben az dőszakban azonban nem volt teljesen veszélytelen emberekről őszinte véleményt mondani, mert esetleg az elöljárók álláspontja — más impressziókat szerezvén a szóban forgó iskolamesterről — nem volt azonos az inspektoréval. (Gr. Balassa főigazgató történetesen nem értett egyet a Pauer Mihályról adott jellemzéssel.) Ilyen differenciák akkoriban megronthatták az elöljáró és a beosztott kapcsolatát, de arra is alkalmat nyújthattak, hogy egyik vagy másik — önérzetében sértett — tanító sározási kampányt indítson a népiskolai felügyelő ellen. Ebben az esetben is ez történt: a főigazgató csodálkozását fejezte ki és magyarázatot követelt, hogy miképpen lehet Gerometa Jánost, a pozsonyi mintaiskola 49 Ilyenek Luby Károlynak a nagyváradi és ungvári tankerületben végzett ellenőrző írtjain készült diáriumai. Lásd: OL, C-69: 1784/fons 1. Seh. Nat. Diatr. Ungv., pos. 21—24. és 29 — 31., valamint uo. fons 1. Sch. Nat. Distr. Magno-Varadiensis, pos. 5 — 8. De más kerületek népiskolai fOndjaiban is maradtak fenn az oktatás gondjait és olykor csekély eredményeit is jól tükröző, személyes tapasztalatokra épülő ellenőrzési naplók. 50 OL, C-69: 1783/fons 2. Sch. Nat. Distr. Pos., pos. 3.