Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - IRODALOM - Hajdu Lajos: Österreich im Europa der Aufklärung. Kontinuität und Zäsur in Europa zur Zeit Maria Theresias und Josephs II. Internationales Symposion in Wien, 20–30. Oktober 1980. Bd. 1–2. Wien, 1985 / 300–306. o.

Irodalom 301 (négy napon át) 3 szekcióban csaknem 20 ország tudósai tartottak több mint 50 előadást a 200 év előtti Habsburg-Birodalom egészének vagy egyes részeinek fontosabb gazdasági és társadalmi kérdéseiről (I. szekció), az állam és jog (II. szekció), illetve a művészet, irodalom ós oktatás (III. szekció) fejlődósének valamelyik fontos témaköréből. Magyarországot az I. szekcióban WELLMANN IMRE és N. KISS ISTVÁN képviselte; a III. szekcióban GARAS KLÁRA tartott referátumot „Történelem és historizmus az 1780 körüli ausztriai és magyarországi festészetben" címmel; a II. szekció munkájában H. BALÁZS ÉVA vett részt „Válasz a hihivásra. Változások a külpolitikai orientációban Magyarországon" című előadásával. Ennek szövege valamilyen ok miatt nem került be a kötetbe, így értékeit a recenzens nem tudja méltatni. E kétkötetes, több mint 1100 oldalas szép kiadvány (amelyet hazai társintézményéhez hasonló „gyorsasággal" jelentetett meg az Osztrák Akadémiai Kiadó) az elhangzott előadások zömét eredeti vagy továbbfejlesztett változatukban tartalmazza, de természetesen helyt kaptak a könyvben a plenáris ülések megnyitó- illetve záró-beszédei, az egyes szekciók vitaindítói és összegezései, további Zöllner professzornak az egész ünnepi ülésszak eredményeit összefoglaló szellemes értékelése is. A könyv értékét növeli a mintegy 160 oldalas Függelék, elsősorban az érintett témakörökben eddig megjelent alapvető irodalom felsorolását nyújtó (mintegy 1300 tételt tartalmazó) gondos munkával összeállított bibliográfia is. A kötettel kapcsolatban a recenzens első szava a legnagyobb elismerésé: az ünnepi ülésszak szervezői és a könyv kiadásának előkészítői jó munkát végeztek. Az elismerés akkor is megilleti osztrák kollégáinkat, ha ez a kötet is hűen tükrözi a nagyszabású nemzetközi tudományos konferenciák vagy ülésszakok szokványos gyengeségeit (a ,,symposionitis" betegségének tüneteit), azt, hogy az egyes referátumok színvonala egyenetlen és a választott témakörök problémáinak térképe is hézagos. E vélemény alátámasztására a III. szekció munkájából veszem a. példát: itt két előadó foglalkozott a korabeli festészet egyes kérdéseivel (GARAS KLÁRA és PAVEL PREISS), egy az építészettel (RENATE WAGNER-RIEGER, ő azonban csak arról értekezett, hogy milyen tervek születtek Mária Terézia uralkodása időszakában a bécsi Hofburg átépítésére); öt előadó elemezte a korabeli zene, zenészek vagy színház valamely problémáját; egy tudós a korai jozefinizmus két írójának munkásságát méltatta; két előadó foglalkozott az osztrák illetve löwen-i egyetemek helyzetével; egy szerző a szerb népoktatásról írt, kettő a korabeli történelmi tudat változásairól, egy pedig a szabadkőművességről. Ezt látván óhatatlanul felmerül az olvasóban a kérdés: nem érdemelt volna meg gondosabb elemzést — mondjuk — a népiskolai reform ? Egyetlen referátum (amely csupán a magyarországi szerb népoktatás néhány kérdésével foglalkozik) adhat-e teljes értékű képet arról a történelmi jelentőségű fordulópontról, amelyet az Allgemeine Schulordnung vagy a Ratio Educationis kiadása és intézkedéseinek — vagy azok egy részének — megvalósítása, valamint az állami tanügyi igazgatás kiépítése jelentett az egész Habsburg-Birodalom valamennyi népe számára? De talán az építészet egyéb területei (kastély-,templom-, városépítés, falurendezés stb.) is megérdemeltek volna néhány előadást, hogy a hallgató (olvasó) számára az ülésszak ne csak kóstolót adjon, hanem mérleget is. Annak megítélése ugyanis, hogy egy-egy fontos területen a folyamatosság vagy a gyökeres változás (cezúra) volt-e a jellemző — egyetlen előadás alapján lehetetlen. De a másik konferencia-betegség tünetei is megmutatkoznak a kötetben, az tudniillik, hogy a szívós kutatómunkára alapozott, eleddig nem (vagy alig) bolygatott levéltári matériára épülő értékes elemzések valamint a megjelent irodalomból kiszedett adatokat „szintetizáló", sebtiben készült és semmi új ismeretet nem nyújtó értekezések keverednek a kiadványban — követve a nemzetközi rendezvények anyagaiban meglevő hasonló jelenségeket. Tapasztalható olykor a ma divatos módszerek alkalmazásának erőszakolt szándéka is, például PÉTER HERSCHE „Reformok az 'Ancien Régime'

1-ben" című tanulmányában, amelyben a berni egyetem professzora az osztrák és svájci fejlődés összehasonlítására tesz kísérletet. Sikertelen kísérletet, mert az önmagukban igaz tények (mind Ausztria, mind Svájc alpesi ország, ahol hasonlóak a klimatikus viszonyok, az állattenyésztési szokások, a közlekedés lehetőségei, sőt mindkét államban megtalálható a nyelvi és felekezeti tarkaság is) nem nyújtanak elég alapot arra, hogy a Habsburg-Birodalomban és a kantonok szövetségében végrehajtott államszervezeti és jogi reformok reálisan összevethetők legyenek. A kötetben a három szekció ülésein elhangzott előadások anyaga nagyjából azonos terjedelemben kapott helyet, figyelembevóve azonban folyóiratunk jellegét — engedtessék meg a recenzensnek, hogy a III. szekció tárgykörébe tartozó, többnyire kiváló és gondolatébresztő tanulmányok illetve esszék ismertetését-értékelését ezúttal mellőzze és csak a társadalom- valamint gazdaságtörténeti, továbbá állam- és jogtörténeti munkák egyikére-mási8*