Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

Zala megye közigazgatása a XVIII. szd. első jelében 289 akadályozták annak továbbterjedését, szabályozták a gazdák és cselédek viszonyát, gondoskodtak kvártélyházak építtetéséről és karbantartásáról, meghatározták a táblabírók ülésrendjét, stb. A mesteremberek limitáeióit kivéve a statútumok latin nyelvűek. Többségükben az országos törvények és központi rendelkezések pótlását, vagy kiegészítését szolgálták, és a század közepére éppen ezek megszaporodása vezetett döntő mértékű csökkenésükhöz. Országos törvényt erősítettek meg például a nemtelenek vadászatának tiltásakor, amikor a büntetés kiszabásánál is az articulusokra hivatkoztak. Módosították a törvényt az országgyűlési törvénykezési szünet feloldásával. Ez nem állt szemben a törvény szellemével, bár betűjével igen. A megyei igazságszolgáltatás A megye igazságszolgáltatási és közigazgatási tevékenysége formálisan 1869-től vált el, korábban szorosan összefonódott. Ugyanaz a szervezet látta el mindkét feladatot. Ez indokolja, hogy ha vázlatosan is, foglalkozunk a bíráskodás legfontosabb szerveivel, résztvevőivel. A bírósági eljárások, amelyek különbözőek voltak polgári és bűnperekben, nemes és nemtelen vádlott esetén, nem tartoznak a dolgozat kutatási körébe. A bíráskodás elvileg az una eademque nobilitas szellemében a nemesség egészének privilégiuma volt. Kezdetben a közgyűlés látta el ezt a feladatot nevükben, a századok folyamán azonban már nem volt alkalmas a megszaporodott perek lefolytatására. Külön, de a közgyűléstől függő szervezet alakult ki, a sedes judiciaria, röviden sedria, azaz a megyei törvényszék, amely a megyei bíráskodás legfontosabb tényezője lett. Mellette polgári ügyekben egyre szélesedő hatáskörrel kialakult az alispáni és szolgabírói ítélőszék is. Polgári ügyekben a megye elsőfokon vagyoni és személyi ügyekben döntött. Előbbiekhez tartoztak a megyén belüli személyek és községek közötti határperek, adóssági és zálog, kártérítési perek, leánynegyed és osztályperek, valamint a jobbágyok visszakövetelése.

88 A személyi pereket formálisan az 1715: XXVIII. te. tette át az ítélőmesterektől a megye hatáskörébe, bár az korábban is eljárt ilyen ügyekben. Ide tartoztak a rágalmazások, testi és becsületsértések, különböző hatalmaskodási ügyek, amelyek napjainkban már bűnügyeknek számítanának. Másodfokon a sedria az úriszéktől, továbbá az alispáni és szolgabírói ítélőszéktől fellebbezett polgári ügyeket vizsgálta felül. Büntető ügyekben a megyéhez tartozott minden a területén elkövetett bűnügy, kivéve azokat, amelyek az úriszékek, vagy a privilégiummal felruházott helységek hatáskörébe tartoztak. Utóbbi Zalában nem volt. A hűtlenségi pereket kivételes, vagy központi felsőbb bíróságok tárgyalták. A földesúri bíráskodási jog súlyosabb bűntettekre csak akkor terjedt ki, ha ezt külön privilégium engedélyezte. A vérhatalom, vagy pallosjog azonban nem csak jogot, hanem a XVIII. század folyamán egyre súlyosabb és költségesebb kötelességet jelentett. Zalában számos pallosjoggal bíró família és intézmény volt, mint például korszakunkban az Eszterházy, Batthyány, Althan, Festetics család, vagy a zalavári konvent.

89 88 Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a XVI —XIX. században. Bp. 1933. 13-14. 89 Uo. 15-20.