Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

290 Turbvly Éva A sedria a XVII—XVIII. század folyamán a feladatok sokasodása miatt büntető és polgári törvényszékekre vált szét (sedria criminalis és sedria civilis), az elkülönülés azonban még sokáig nem volt teljes. Mindkettőn az alispán, vagy a helyettese elnökölt. Legtöbbször együtt tartották őket, így a résztvevők is ugyanazok voltak. A sedria társas bíróság volt. Már az 1444: X. te. megkövetelte, hogy az alispán és a szolgabírók mellé megyénként 4—4 nemest, ülnököt válasszanak. Számukat a későbbi törvények megnövelték. Feladatuk elsősorban nem a törvényszéken való résztvétel volt, hanem a szolgabíróknak segítettek az eljárás egyes szakaszaiban. Belőlük alakultak ki a XVII. század elejétől az ordinarii jurati assessores, az esküdtek, akik a sedrián csak a szolgabíró segédjeiként jelentek meg legale testimoniumként, vagy a rendkívüli ülnököket helyettesítették. Ez utóbbiakról {extraordinarii assessores, a XVIII. századtól judices tabulae) a táblabírókról már szóltunk a tisztviselőket tárgyaló fejezetben. Bíráskodási feladatuk a törvényszékeken ítélőtársként való résztvétel volt. Összeférhetetlenség esetén (pl. ha a per a földesúr érdekeit is érintette) úriszékeken is elnököltek. Egyéb tevékenységükről már korábban szóltunk. Polgári törvényszéken általában az alispán elnökölt, a büntetőn a helyettese. A szolgabírák az igazságszolgáltatásban is döntő szerepet játszottak. A XVI—XVII. századi statútumok megkövetelték, hogy valamennyien rósztvegyenek a sedrián. Később már 2—3 szolgabíró jelenlétével is megelégedtek. Azok a perek előkészítése mellett ítélőtársként is jelentős szerepet játszottak a sedrián, s csaknem mindig részt vettek az úriszékeken is. Külön ítélőszékükről polgári ügyekben már szóltunk. A bíráskodásban részt vevő tisztviselők fizetésüket a percselekmények után járó taksákkal, napidíjakkal, a bírságok és perköltségek rájuk eső hányadával egészítették ki. Az igazságszolgáltatásban részt vevőknek nem volt szükségük elméleti és gyakorlati tudásuk igazolására. Az 1723: XXX. te. megkívánta ugyan a ,,juris patrii exactam notitiam", de ennek igazolását nem kötötte vizsgához.

90 Mégis, a gyakorlatban csak az esküdtek felkészültségével akadtak nehézségek. 1712-ben statútum rendelte el, hogy a latinul nem tudók hagyják el állásukat, 1717-ben ezt megismételték azzal, hogy a nemtelen és hivatásuk betöltésére alkalmatlan esküdtek távozzanak hivatalukból. A sedria időszakosan működő bíróság volt. A XVIII. század első felében a körülményektől függően évi 4—6 alkalommal tartottak törvényszéket, általában 10—12 taggal. Tevékenységében nem vehettek részt azok, akik személyükben, hozzátartozójuk, vagy feljebbvalójuk révén érdekeltek voltak a tárgyalt perben.

81 Időpontját legtöbbször a közgyűlés határozta meg, és azt is, mikor melyik üljön össze. A terminust legalább 15 nappal korábban közölni kellett a bírákkal. Mivel ezek egyúttal a közgyűlések aktív résztvevői is voltak, legtöbbször a közgyűlések előtt vagy után került sor összehívásukra. A törvénykezési szünetek, juristitiumok idején a sedriák működése is szünetelt. Ez utóbbiakat az 1723: XXIX. te. szabályozta. Állandó juristitium volt a karácsony, farsang, húsvét, pünkösd, aratás, szüret, továbbá az országgyűlés és a nemesi felkelések ideje, a vasárnap és a katolikus ünnepek. A XVIII. században a sedriák általában 2—4 napig tartottak. Az állandó megyeház megépülésétől, 90

ZmL. IV/1. hh., IV/9. á-bÖ 17. 91 Meznerics Iván: A megyei bűntető igazságszolgáltatás a XVI—XIX. században. Bp. 1933. 20-21.