Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Trócsányi Zsolt: Reformok előtt : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicia és a Hofcommission, illetve Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis (1745–1751) / 189–245. o.
236 Trócsányi Zsolt adat a hadsereg tartása feltételeinek korszerűsítése — a Birodalom vezető elitjének ekkori felfogása szerint az adóreform. Az, hogy a reform előtti feltételek között hogy tartja fenn magát a katonaság, illetve a hadsereg, csak akkor bír érdekkel számára, amikor kiáltó visszaélések lefaragásáról van szó. 9. Nemesítés, indigenatus, városi kiváltságok, polgárjog A rendi jogállás változásai, illetőleg pontosabb körülírásai szintén foglalkoztatták a sokszor említett kormányszerveket. Előző tanulmányainkban inkább az új, nyugat-európai típusú erdélyi arisztokrácia kialakulásáról, hullámokban való bővüléséről szólottunk. 1746 és 1751 között azonban nincs olyan ok, amely újabb arisztokrata-rangra emelési hullámot indítson meg — az utolsó ilyen ok az arisztokrata-rangok nagyarányú osztogatására a Habsburgés katolikus-ellenesnek tekintett törvények eltörlése volt 1744-ben, amely után számos jelentős református család részesült arisztokrata-rangban. Most más vált országos szükségletté: a növekvőben levő városok polgársága jogi helyzetének bizonyos rendezése. 1711 után a városok népessége nem kis mértékben egészül ki a Birodalom Lajtántúli részéből vagy éppen Németországból érkező betelepülőkkel. Ezek egy része a katonai szolgálatból kiváló személy, aki kézművesként stb. kívánja megkeresni Erdélyben kenyerét. (Vannak persze katonatisztek vagy kincstári tisztviselők, akik birtokokat szerezve, esetleg nevüket is megváltoztatva az erdélyi birtokosnemességbe olvadnak bele.) Helyzetük számos kérdése vár átfogó rendezésre. De foglalkoznia kell a központi kormányzat említett szerveinek honfiúsítási ügyekkel, különleges jogállású népelem települése helyzetének rendezésével - és, kivételképpen, nemesítési üggyel is. Kezdjük (hogy az egykori rangrendet megtartsuk) az egyetlen nemességi üggyel, amely a Hofcommission, illetve a Konferenz elé került ez években. Nemesítések persze eléggé nagy arányban folytak ezekben az években is, de ezeket a Kancellária egyszerű felségelőterjesztésekkel intézte el, amelyekre minden más szerv közbeavatkozása nélkül kapta a választ a királynőtől. Az egyetlen ilyen ügy Nagy Ferenc nemességi kérelme volt — ez a nyilván szabados-rendállású személy tudniillik szolgabíró volt Közép-Szolnok megyében, s kb. 20 jobbágya is volt, a partiumi arányok szerint már a szerényebb középbirtokosokkal egyenlő birtoka. A Kancellária pártolta is az ügyet, a Hofcommission (1747. január 3., 5., 9.) és a Konferenz (1747. február 25.) szintén; Mária Terézia meg is nemesítette. 113 Nyilván a Nagy Ferenc jogállása ós tényleges vagyoni-társadalmi helyzete közötti eltérés indokolta, hogy az ügyet az átlagostól eltérően kezeljék. Az indigenatussal kapcsolatban a rendeknek voltak követelései 1747 júliusában: a honfiúsításért folyamodók előbb tőlük kérjenek ajánlást, ezt a szokásos módon, a Kancellária útján terjesszék az uralkodó elé; annak kedvező döntése esetén az Erdélyi Udvari Kancellária állítson ki erről oklevelet a szokásos taxa ellenében, majd a honfiúsított fizessen be 1000 aranyat az ország pénztárába. Ez vonatkozzék azokra a nem-erdélyi egyháziakra is, akik ott kanonokságot, prelátusságot szereznek. A Kancellária úgy vélte, hogy ebben a kérdésben Mária Teréziának az 1741—42-es erdélyi követeknek adott reso» 3 Üo. 1747: :43.
