Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Trócsányi Zsolt: Reformok előtt : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicia és a Hofcommission, illetve Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis (1745–1751) / 189–245. o.

Beforrnak előtt 223 c) Katolikus vallásügyek A Hofdeputation és a Konferenz elé jutó katolikus vallási ügyek voltaképpen rutin-ügyek; a katolikus püspök kinevezésének ügye azért ez esetben is súllyal bír. A katolikus püspöki szék Klobusiczkynak a zágrábi püspökségbe való áthelyezésével üresedett meg. A katolikus rendek 1748. szeptember 1-én végezték el a jelölést; amint várható volt, Kastal János gyulafehérvári nagyprépost kapta a legtöbb szavazatot (58-at), két további gyulafehérvári kanonok, Bíró János és Torma István 38-at, illetve 37-et. Klobusiczky is Kastal mellett foglalt állást; a Kancellária és a Hofdeputation csatlakozott ehhez az állásponthoz, azzal az indokolással, hogy az erdélyi papságban találkozván a püspökségre megfelelő személyek, közülük kell azt kiválasztani, mert az Erdély törvényeit és szokásait is ismerni fogja (extraneusnak ez nem könnyű),

79 s erre annál is inkább szüksége lesz, mert remélhetőleg, elődeihez hasonlóan, ő is a Gubernium első tanácsosa lesz. A két szerv arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi katolikus papság elkedvetlenednék, ha megint nem-erdélyi nyerné el a püspökséget. A Konferenz 1748. október 1-én, csatlakozva az előbbiekhez, még arra a korábbi ígéretére is emlékeztette Mária Teréziát, hogy a jövőben ily esetekben (caeteris paribus) erdélyieket nevez ki. A királynő elhalasztotta döntését az országgyűlés végéig. Itt történt az a szokatlan dolog, hogy Gyulaffi (talán Erdélyből vett hírek hatására, talán tudva arról, hogy az uralkodóra más jelölt érdekében igyekeznek hatni) 1748. november első felében

80 külön felségelőterjesztésben állt ki a püspökség kérdésének sürgős, még a következő országgyűlés előtti betöltése mellett. Azzal érvelt, hogy a Klobusiczkyt zágrábi püspökségében megerősítő bulla megérkezett, így erdélyi joghatósága megszűnt, s a papságot és a katolikus népet rosszul érinti, hogy püspök nélkül maradt. Sokkal erősebb volt a másik érve, hogy a vallási unió ügye is a püspökség mielőbbi betöltését követeli meg. A Guberniumban a katolikus tanácsosokra hárul a vallási unió támogatása — hangoztatta —. Erdélyben jelenleg nincs unitus püspök, Inochentie Micu-Klein lemondatása elhúzódik. így a római katolikus püspökre hárul az unitus papság védelmezése is. Tisztán világi szempontból nézve pedig: a Gubernium igazságszolgáltatási működése leáll, ha nincs megfelelő számú tanácsosa (4 tanácsosi hely üresedésben van, ketten betegeskednek, a kincstartót pedig tisztéből folyó teendői lekötik). Mária Terézia fenntartotta korábbi resolutióját. Valóban csak 1749 áprilisában nevezte ki a püspököt, a jelölésnél szóba sem került s a püspökséget nem is kérvényező,

81 máramarosi román nemesi családból származó Sztojka Zsigmond személyé79 Korábbi munkánkban szólottunk arról, hogy az egyébként érdemes Sorger püspök, akinek (guberniumi első tanácsosságából kifolyóan) helyettesítenie kellett a gubernátort a Gubernium vezetésében, ha az akadályoztatva volt ebben, maga vallotta meg, hogy nem ismeri Erdély közjogát. Utóda, Klobusiczky szintén nem volt erdélyi. 80 A felségelőterjesztés, Mária Terézia (e tekintetben) halasztó resolutiójával, 1748. november 2-án érkezett vissza a Kancelláriára. Gyulaffi keltezetlen felségelőterjesztósót november 16-án küldték vissza a kabinetirodáról. 81 Előző munkáinkban („Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben — 1690—1740", „Bécs és Erdély") beszéltünk arról, hogy egy-egy püspökjelöléskor tucatnyi más személy is benyújtotta kérvényét a tisztség iránt. Ez esetben csak Kastal kérvényezett (nyilván az illendőség kedvéért, mert a jelölésnél ő kapta a kiemelkedően legtöbb szavazatot) ós Szent-Imrei Xavér Ferenc veszprémi őrkanonok (akinek nem is volt erdélyi egyházi szolgálata).