Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Soós László: Lukács György dokumentumok az Országos Levéltárban / 155–173. o.

SOÓS LÁSZLÓ LUKÁCS GYÖRGY DOKUMENTUMOK AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN A Magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának közvetlen irányítását a Forradalmi Kormányzótanács a Közoktatásügyi Népbiztosság feladatává tette. A vezetői poszton történt többszöri átszervezés során egyetlen személy képviselte az irányítói jogfolytonosságot: Lukács György. A két egyesült párt megegyezése szerint 1919. március 21-én a közoktatásügyi feladatok irányítását Kunfi Zsigmondra bízták és helyetteseként Lukács Györgyöt nevezték ki. A Kormányzótanács áprilisi átszervezése során (3-án) a Közoktatásügyi Népbiztosság élére is négytagú testület került Kunfi Zsigmond, Lukács György, Szabados Sándor és Szamuely Tibor személyében. A katonai intervenció támadását követően ismét az egyszemélyi vezetéshez tértek vissza. A Tanácsok Országos Gyűlésének Központi Intéző Bizottsága június 24-i ülésén a vezetői feladatot nem vállaló Kunfi Zsigmond helyett közoktatásügyi népbiztossá Pogány Józsefet, helyettesévé Lukács Györgyöt választotta meg. A Tanácsköztársaság vezetői művelődéspolitikájuk legfontosabb szakterületének az oktatásügyet tekintették. Reformtervük végrehajtása során csekély változtatással támaszkodhattak arra a tervezetre, amelyet az Iskolai Reformbizottság készített a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium részére. A minisztérium által 1918. november 13-án nyilvánosságra hozott iskolaszervezeti reform gyakorlati megvalósítására csak a Tanácsköztársaság teremtett lehetőséget. A már megfogalmazott alapkövetelmények mellett a progresszív szociálpolitikai szempontok sokkal erősebben és szélesebb körben érvényesülhettek a Népbiztosság irányításával, mint ahogy azt a polgári demokratikus forradalom alatt elképzelték. A reform tervezetének alapos kidolgozása és a népbiztosok által történt továbbfejlesztése, elvszerű végrehajtása eredményezte, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság a rövid idő ellenére ezen a területen meglepően eredményes munkát fejthetett ki. A másik feladatkör, amely szorosabban fűződik Lukács György nevéhez, a közművelődési terület reformjában és átszervezésében öltött testet. E másodlagos, de nagyon sokrétű feladatkör keretébe tartozott a színházak államosítása, a műkincsek köztulajdonba vétele mellett az országos könyvtárhálózat kiépítése, valamint az új tudományos és művészeti intézmények létrehozása. (Lukács György elméleti munkássága főleg a nevelés etikai problémakörének kidolgozására irányult, vállalt tisztsége pedig nagyon is konkrét intézkedések megtételére sarkallta.) Annak ellenére, hogy ezen a területen a polgári demokratikus forradalom nem hozott létre — s így nem is adhatott át — olyan részletekbe menő reformtervet, mint az oktatási reform, a Tanácsköztársaság közművelődési és művészeti politikája hatékonyan támaszkodhatott azokra az elgondolásokra és