Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Soós László: Lukács György dokumentumok az Országos Levéltárban / 155–173. o.

156 Soós László tervekre, amelyeket a hatalomra jutását megelőző időszakban legfontosabb alapelvként már rögzítettek. A folytonosság megtartását és a célkitűzések megvalósításának sikerét jelentős mértékben elősegítette, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság vezetői elfogadták és felhasználták azokat a progresszív erőket, amelyek már évtizedek óta a legfontosabb nemzeti feladatnak a nép kulturális felemelkedését tartották. A képzőművészeti tevékenység fejlesztésére és összehangolására létrehozott Művészeti és Múzeumi Direktórium nem kisebb egyéneket nyert meg tagjául, mint Ferenczy Béni szobrászt, Berény Róbert festőt, Kozma Lajos iparművészt, Lessner Manó építészt és további három neves muzeológust és művészettörténészt. A különböző irányzatokat képviselő művészek az államtól havonta meghatározott összegű fizetést kaptak, amelyet előlegként számoltak el, ha műveiket elkészítették. A rajztanárok továbbképzésére „átképző nyári kurzust" szerveztek, ahol 80 olyan művész-hallgató vett részt, akik rendszeres jövedelemmel nem rendelkeztek. Ezen hallgatók részére — Lukács György közbenjárására — a kéthónapos tanfolyam idejére havi 800 korona segélyt biztosítottak. Mivel a szobrászművészek részére szükséges márvány és gránit importja elé a háborús viszonyok miatt elháríthatatlan akadályok gördültek, a Művészeti és Múzeumi Direktórium szobrász-szakosztálya négytagú bizottságot jelölt ki, amely felvette a kapcsolatot a Földtani Intézettel, azzal a céllal, hogy belföldi nyersanyagok feltárását tegye lehetővé. A művészek ellátására és segélyezésére alig több, mint három hónap alatt egy millió koronát utaltak ki. A képzőművészek támogatásaként értékelhetjük azt a 250 ezer koronát is, amelyet a Szépművészeti Múzeum részére utaltak át azzal a céllal, hogy a művészek alkotásaiból vásároljon. A modern művészethez vonzódó fiatalok részére az Andrássy-palotában tanműhelyt rendeztek be, ahol Uitz Béla, Medgyessy Ferenc, valamint Nemes Lampérth József vezetésével bővítették ismereteiket. A műtárgyak köztulajdonba vételével a március 23-án létrehozott Műtárgyakat Társadalmasító Bizottság foglalkozott. Munkájuk jelentős eredményéről a Műcsarnokban rendezett kiállítás tanúskodott. A műkincsek biztonságos elhelyezését és minél szélesebb körű megismertetését Lukács György személyes ügyének tekintette. Ezért is járult hozzá, a Művészeti és Múzeumi Direktórium javaslatára, hogy a Szépművészeti Múzeum, az Ethnographiai Múzeum és az Iparművészeti Múzeum ilyen jellegű anyagát, valamint a köztulajdonba vett Hopp Ferenc-gyűjteményt Keletázsiai Művészeti Múzeum név alatt egy anyaggá egyesítsék. A közművelődésben jelentős szerepet szántak a könyvtárhálózat kiépítésének. A Közoktatásügyi Népbiztosság felügyeletével létrehozták az Országos Könyvtárügyi Tanácsot, amely a közművelődésügyi könyvtárhálózatot a Szabó Ervin Könyvtár keretében kívánta létrehozni. Az új könyvtárak részére könyvtárosi tanfolyamokon képeztek ki szakembereket. A felszámolt egyesületek, kaszinók könyvtárainak anyagát és a különböző okokból lefoglalt könyveket sem hagyták elpusztulni, hanem az Országos Könyvgyűjtő és Könyvelosztó telepére szállították és az új könyvtárak rendelkezésére bocsátották. A Tanácsköztársaság művelődési politikája különösen nagy súlyt helyezett arra, hogy a színházak mozgósító erejét a forradalom céljai érdekében felhasználja. A Forradalmi Kormányzótanács március 22-i ülésén elhatározta a