Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
A közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849 — 1854 117 gükben évenként megkötötték a szerződéseket, és határidőre beérkeztek a megváltási összegek. így nagyon elenyésző volt azoknak a száma, akik fizetés helyett közmunkát teljesítettek. 103 A megyehatóság felmérette és összeíratta a két mérnökkel, hogy hol, milyen minőségű és mennyiségű építőanyag található, s fel kellett tüntetni a fuvarbért is. 104 Ezzel megkönnyítették a mérnökök és járási főbírók tervezését. Az adóhivatalok megszervezéséig az adók összeírásáról (községekre bontva), készpénzben vagy fuvarban való lerovásáról időszakos kimutatásokat készítettek, ennek alapján jártak el a hátralékban lévők ellen. A megyék (főleg a szomszédos megyék) havonta tájékoztatták egymást a piaci árakról, főleg a pék- és húsárakról. A néhány helyen tapasztalt magas marhahúsáraknál a járás vezetőinek kellett maximálni az árakat. 105 Külön ügyeltek a mérőeszközök hitelességére. Hitelesítésre a járási és megyei hatóságnak is volt joga. 106 Ha egy mester felvételét kérte valamelyik Zala megyei céhbe, beadványával a megyefőnököt kereste meg. Ebben részletesen taglalta, hogy hol, kinél, mit dolgozott, merre volt vándorúton. A megyefőnök a felvételi kérelmet kivizsgáltatta és a céh mestereinek kezébe adta a döntést, esetleg javaslatot tett. 107 Ezt az ügyet nem jelentette felsőbb helyen, ugyanígy járt el a vándorkönyvek kiadásával is. Megyebeli lakosnak vándorkönyvet, útlevelet a megyefőnök saját hatáskörében (és felelősségére) adott ki, miután meggyőződött a kérelmező (főleg politikai tekintetben) büntetlen előéletéről. A megyefőnöki hivatal feladata volt a megyére vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése, így a népszámlálásokat is ez a hivatal irányította, és a járási adatokat — a begyakorolt ügyvitel szerint — összesítve terjesztette tovább. 108 A katonai feladatok között mindenekelőtt a megyében állomásozó gyalogezred ellátása, valamint az újoncozás volt a megyehatóság feladata. Biztosítani kellett egyes tisztviselők (pl. orvos) megjelenését, és kiszállási költségeinek fedezését. A járási közigazgatási főbírók összeíratták a községekkel a hadkötelesek nevét, foglalkozásait, valamint a felmentési indokokat. A felmentési igazolásokat is a közigazgatási hatóság adta ki, abban az esetben, ha valaki családfő vagy egyetlen kereső volt a családban. A főszolgabírókkal összeíratták a helységek egymás közti távolságát és azt, hogy mennyi idő alatt lehet ezeket a távolságokat megtenni. Ez a táblázat rendelkezésre állt minden parancsnoknak (megyénél, járásoknál), ezáltal könnyebben tervezhették meg a menetvonalat, vagy esetleges hadihelyzet esetén felbecsülhetetlen segítséget jelentett volna ez a távolság- és menetidőtáblázat a hadműveletek tervezésénél. Valószínű, hogy ezzel a céllal is készíttették ezeket a táblázatokat. 109 A katonai kormányzat időszakában nem lehet az önállóság legkisebb nyomát sem felfedezni a hivatal működésében. Pusztán rendeleteket továbbító, végrehajtásuk felett őrködő hivatal volt a megye székhelyén. A provizórium korában az államélet szinte valamennyi területét felölelő jelentéstömeg103 ZmL. IV. 151. XIII. D. (1851; 1852; 1853; 1854.) 104 ZmL. IV. 151. XIII. S. 105 ZmL. IV. 151. XII. (1850; 1851; 1852; 1853; 1854.) ™«ZmL. IV. 151. XII. A. 1851. ™ 7 ZmL. IV. 151. XII. ™ZmL. IV. 151. V. 109 ZmL. IV. 151. IX.
