Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

118 Halász Imre gel szerzett információkat a legfelsőbb vezetés. Ezeket az adatokat használta fel a végleges közigazgatási rendszer, a definitívum kialakításához is. A kezdeti időszakban a megyefőnök annyi önállósággal sem rendelkezett, hogy utasíthassa a főpénztárost a hivatal felszerelésének (papír, gyertya stb.) kifizetésére. Először fel kellett terjeszteni a kerületi főispánhoz a listát, az ő jóváhagyása után lehetett csak szó az egyes tételek kifizetéséről. Amint kezdett olajozottabban működni az abszolutizmus közigazgatási gépezete, kapott döntési jogot a megyefőnök néhány kérdésben. A megyén belül elintézhető, hozzá intézett személyes jellegű kérdésekben eljárhatott, ami nem vont maga után pénzügyi következményeket és nem érintette a kiépített szervezetet. A kerületi kormányzatnak tett javaslata egyedül a balatonfüredi biztos meghatározott időre szóló kinevezése volt. Később az útlevelek és egyéb igazgatásrendészeti engedélyezés (színdarab bemutatása stb.) is az ő hatáskörébe tartozott. Járási viszonylatban (az útlevelek kivételével) a közigazgatási főbíró gyakorolta ezt a jogkört. A megyefőnök nevezte ki a községek bíráit, esküdtjeit, de ez is mechanikusan történt a járási hivatalok felterjesztése alapján. Saját elhatározásából vizsgálatot indíthatott bármilyen ügyben, s ha nem felsőbb rendeletre történt ez, nem is kellett az eredménytelenségről jelentést tenni. Ha valamilyen eredménnyel járt a vizsgálat, az természetesen azonnali jelentési kötelezettség alá esett. Azonnal indézkednie kellett, ha rendszerellenes tevékenységet tapasztalt. Kiadhatott igazolásokat, minősítéseket egyes állásokat megpályázó személyeknek. Külön felső utasítás nélkül intézkedett a középületek rendbehozására, egy-két esetben tanítói lakások kialakítására. F. A „végleges rendszer" Majdnem négy év telt el a kormányzat első próbálkozása (1849 tavasza) óta, mire kialakult a magyar koronaország véglegesnek szánt kormányzati rendszere. A kormányzati rendszer kialakításának folyamata az oktrojált alkotmányt megsemmisítő 1851 szilveszteri pátens és az 1854. április 6-án „Magyarország politikai és bírósági szervezete tárgyában" kiadott rendelet érvénybe lépése közé esik. A szilveszteri pátens által szentesített alapelveknek megfelelően 1852 elején egy bizottság hozzálátott, hogy az 1849-ben bevezetett ideiglenes közigazgatási rendszer helyébe állítandó, véglegesnek szánt rendszer tervezetét kidolgozza.

110 A bizottság egyéves munkája után, a beterjesztett javaslatok alapján a császár jóváhagyta az új szervező rendeletet, melyet 1853. január 19-én a belügyminiszter, az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter tett közzé.

111 Ez a véglegesnek szánt szervezési rendszer továbbvitele annak a négy éve következetesen érvényesülő tendenciának, mellyel az ország egységét felszámolva hazánkat öt részre tagolták. A közigazgatás dekoncentrációjával tulajdonképpen megszűnt a központi igazgatás, és az országot a kerületi központokban felállított, Béccsel közvetlen kapcsolatban álló helytartósági osztályok kormányozták. Az ország „egységét" a továbbiakban csak a helytartó személye jelentette.

112 A helytartósági osztályok 1853. május 1-én kezdték meg működésüket.

113 110 Sashegyi, 1965; 58. 111 TJo. 59. 112 Uo. 1,3 Uo. 61. •