Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

116 Halász Imre a megyén. A ruha színét is meghatározták, eltérést nem engedélyeztek. Pörge kalapot, fehér inget és gatyát, vörös mellényt és sötétkék dolmányt viselt a díszkíséret. A ruhákat a járási főbírónak kellett előteremteni. Mindezeket az 1852. június 18-án Keszthelyen a megyefőnök elnöklete alatt tartott választmányi gyűlés határozta el.

97 1852. június 29—30-án aztán zökkenőmentesen zajlott le a császár látogatása Keszthelyen. A tömeg lelkesen éltette az uralkodót, a mögötte álló katonákkal és hajdúkkal együtt . . .

98 A megyefőnöki hivatalban tartották nyilván a megyében — útlevéllel — tartózkodó külföldieket.

99 A megyefőnöki hivatalon mentek keresztül a körözések, és az alárendelt szerveknek minden különös eseményről, bűntettről (lólopástól gyilkosságig) jelentést kellett tenniük, összefoglaló jelentést kértek a később megszervezett csendőrség helybeli parancsnokától, Szabó Lajos hadnagytól is.

100 Többször keresték meg Zala megye vezetését (néha a főispán, más esetben másik megye főnöke), hogy elemi csapás sújtotta más megyebeli községeket anyagilag segítsenek. Ekkor a megyefőnök felhívta a járási vezető figyelmét erre, de határozott utasítást nem adott a végrehajtásra. így gyűjtött az egész megye pl. a baranyai Berkesi község javára, mikor a termést elverte a jégeső és a falu segítséget kért. Külön adakoztak személyek és külön a mezővárosok, falvak. Ha nem is tudták a több ezer forintos kárt megtéríteni, de jelentősen hozzájárultak a károk mielőbbi felszámolásához. Volt olyan eset is, amikor nem az egész megye, hanem csak egy helység — 1850 augusztusában —, Tapolca mezővárosa a tűzkárosult devecserieknek gyűjtött pénzt és élelmet (kenyeret, zsírt, gabonát). Az adományok értéke 6 krajcár (egyedülálló özvegyasszony) és 5. frt. között mozgott. A devecseriek megsegítésére itt sem volt konkrét, írásbeli utasítás.

101 Állandóan tájékozódott a megyei vezetés — néha felsőbb utasítás nélkül is — az utak, hidak és a megyei épületek állapotáról mérnökein vagy a járási főbírókon keresztül. A költségvetések összeállításánál többször számításba vették egyes nagybirtokosok nagylelkűségét, Osztenhueber Kristóf nagykapornaki főbíró például ezt írta 1850-ben az utak és hidak állapotának megjavítására tett javaslatában: ,,hídhoz szükséges anyagokhoz ingyen, vagy legalább olcsó áron jutni az ottani birtokos gróf Széchenyi István úr ismert szelleménél fogva alapos remény van".

102 A megyefőnöki hivatal fogta össze a közmunkák irányítását is. A falvak lakosainak évi 6 napot vagy évi 4 „igás" napot kellett a közmunkák elvégzésére kötelező jelleggel fordítani. A közmunka rá kirótt részét bárki megválthatta pénzben is; egy gyalog napot 15 kr, egy ,,igás napot" 40 kr. befizetése ellenében. Aki pénzben akarta megváltani a munkanapokat, azzal szerződést kötöttek, amelyben meghatározták, hogy egy összegben vagy részletekben fizeti ki a kötelezett a megváltást, és meghatározták a befizetés határidejét is. A határidő be nem tartása pénzbírságot vont maga után. Ilyen esetben előfordult, hogy a bírság mellett a munkát is teljesíteni kellett. Döntő többsé97 Uo. A választmányi ülés jegyzőkönyve. 98 Uo. Kaiserreise. *»ZmL. IV. 151. VI. Praesidial. 100 Uo. 101 Uo. IV. H. 1850. 102 Uo. IV. B.