Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsó fokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 9 között.) A jelentések azonban csaknem mindig feltüntették azt is, hogy a tanulók az egyes tárgyakból milyen osztályzatokat szereztek, tehát milyen eredménnyel sajátították el az előírt tananyagot (példaként a 2. sz. táblázatban bemutatom a pesti piarista gimnázium diákjainak az 1779/80. tanév II. félévében elért eredményeit). Ezen felül felterjesztették az igazgatók az iskola valamennyi tanárának adatait is: milyen idős? Milyen nyelveket ismer? Mennyi ideje és mit tanít ? Pedagógusi alkalmazása előtt mivel foglalkozott ? Hogyan (pontosan és szorgalmasan, vagy hanyagul és felületesen) végzi-e munkáját? Milyen rendkívüli tárgyat oktat? Magatartása a diákokkal szemben indulatos, kemény, vagy mérsékelt-e? Van-e valamilyen megjelent munkája? Ha nem egyházi személy — milyen a családi állapota? Mindegyik tanárnál válaszolni kellett arra a kérdésre is, hogy végrehajtja-e az igazgató utasításait? stb. A jelentések összeállítói mindig megadták valamennyi osztálynál a diákok életkorát, szüleik lakóhelyét (ezek az adatok jól megmutatják, hogy melyik gimnáziumnak milyen volt a híre, meddig terjedt a ,,vonzáskörzete"), feltüntetik, hogy év közben hányan hagyták ott az iskolát és mi volt a lemorzsolódás oka, de gyakran azt is tartalmazta az információ (például Vácnál, Tatánál, Jászberénynél és Kalocsánál), hogy a tanulóknak ki a szállásadójuk, kosztért és kvártélyért mennyit fizetnek — ez, egész tanévet tekintve 6-7 Ft-tól 100 Ft-ig terjedhetett — ha volt házitanítójuk, a jelentés megadta, hogy ez kicsoda, mennyit kap munkájáért a kisdiáktól stb. E jelentések számos egyéb, az oktatástörténet kutatója részére rendkívül becses adatokat is közvetítenek: a tabellák összeállítói többnyire az egyes tárgyakból elért eredmények (classificatio) feltüntetésénél nem az ABC-t követik, hanem a rangsort. Tehát például feltüntetik, hogy a 10 jeles (I. oszt.) diák közül ki volt a legjobb és a leggyengébb, illetve melyik gyerek hányadik volt a ,,sorban"; többnyire külön jelölik meg, hogy a tanulók közül ki tett nyilvános vizsgát; olykor azt is megírja a jelentést tevő, hogy a gyerekek közül ki volt csintalan (petulans), akin — mint például a váci Theresianumban az erdélyi Cserey Jánoson -- a tanárnak állandóan rajta kellett tartania a szemét.

12 A lényeget tekintve azonban ez a közvetett ellenőrzés nemigen járult hozzá a középiskolai oktatómunka jobbá tételéhez, elsősorban azért, mert a sablon számos — az adott oktatási intézményre vonatkozó, másutt nem jelentkező — kérdésre nem tért ki, hiszen az igazgatóknak csak a megadott általános kérdésekre kellett válaszolniuk. A másik ok: a „társadalmi munkában" tevékenykedő főigazgatók (akik nem voltak oktatási szakemberek) nem is mindig figyeltek fel a jelentésekből levonható tanulságokra, Vörös Antal például arra, hogy míg a piarista gimnázium I. grammatikai osztályának Pesten 72, Vácott pedig 105 diákja van, addig a váci Theresianum hasonló osztályában kevesebb, mint ötöd- vagy nyolcadannyi (14) gyerek tanul. Hogyan lehet ilyen hatalmas osztályokkal ugyanolyan eredményeket elérni, mint a váci Theresianum-ban ? Milyen módon tudhatja a tanár 72 vagy 105 gyereket tanítva a diákokkal való egyéni foglalkozást hatékonyabbá tenni? A főigazgatók figyelmét ezek a kérdések elkerülték. De az is, hogy a középiskolák jelentős részében a tanárok eltértek a Ratio Educationisban megszabott oktatási rendtől. A pesti piaristáknál például miért volt kötelező a II. humán 12 A legtartalmasabb főigazgatói jelenteisek közé tartozik Vörös Antalé, ezt lásd : OL, A-39: No. 623/1781.