Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
10 Hajdú Lajos osztály valamennyi diákja számára a gyakorlati geometria, amikor ez a tanügyi kódex rendelkezéseiben nincs előírva ? Miért osztályozták a humán-osztályokban külön-külön a délelőtti és a délutáni stílusgyakorlást ? Sorolni lehetne tovább a kérdéseket. A bajt azonban tetézte, hogy ezeket a miérteket a tanulmányi ügyek legfőbb magyarországi irányító szerve, a Helytartótanács Tanulmányi Bizottsága sem kérdezte meg, Vörös Antal többször említett jelentésével kapcsolatban mindössze azt jegyezte meg, hogy Tatán, valamint Kalocsán kévés a diák, ezért az érintett megyékkel és Báccsal együtt mindent el kell követni a létszám növelésére. 13 Vajon mi fér bele a minden fogalmába? Erre a Tanulmányi Bizottság nem tér ki, ebben az esetben megelégedett a jámbor buzdítással. Lényegében 1785-ig maradt ez a helyzet: jöttek a formális információk és mentek az ezekre épített rendelkezések ((többnyire általános és jámbor óhajok), a középiskolák oktató-nevelő munkájának ellenőrzéséhez azonban továbbra is hiányoztak mind a személyi, mindpedig a tárgyi feltételek. A tanügyi igazgatás legfőbb gondja az egyedi bajok orvoslása maradt, arra már nem volt lehetősége, hogy alapos és mindenre kiterjedő, rendszeres ellenőrzés alapján, ne csak tüneti kezelést nyújtson, hanem az egész szervezetet egészségesebbé (ebben az esetben hatékonyabbá) tegye. A jozefinista évtized első felében továbbra is napirenden voltak az iskola-megszüntetési kérések, illetve ezek teljesítésének meghiúsítására irányuló törekvések, és ezekben a főigazgatók hol az egyik, hol a másik álláspontot támogatták. A kassai tankerület főigazgatója például javasolta a késmárki gimnázium kisgimnáziummá degradálását, esetleg teljes megszüntetését, mert „Podolin is, Lőcs is közel van, a fiatalok tanulhatnak ott is", indítványozta egyúttal azt is, hogy a sárospataki iskolát egyelőre ne helyezzék át Sátoraljaújhelyre, a tokaji kisgimnázium pedig kéttanáros legyen. Másutt a főigazgató a különféle szerveknél kérelmezett iskoladegradálás vagy megszüntetés ellen lépett fel, mint Szeged esetében gr. Haller József nagyváradi tankerületi főigazgató: az iskolának sok diákja van; messze földön nincs egyetlen más latin-iskola sem; a piaristák nagy szorgalommal és dicséretes eredménnyel tanítanak, a város pedig sok pénzt áldoz a fiatalok oktatására. Szeged esetében a Tanulmányi Bizottság elfogadta a főigazgató álláspontját azzal a kiegészítéssel, hogy a tanári létszámot teljessé kell tenni, és hittanárt is be kell a gimnáziumhoz állítani; Péchy Gábor kassai főigazgató indítványáról azonban nem döntött, úgy foglalt állást, hogy bevárja a sárospataki iskolaszerződés felterjesztését és erre hivatkozva elodázta a döntést a másik két javaslattal kapcsolatban is. 14 Más esetekben is csak konkrét ügyekben hozott — olykor nem is olyan konkrét — döntéseket a Tanulmányi Bizottság, mint Apfaltér kanonok (a győri akadémia igazgatója és éveken át gr. Niczky Kristóf főigazgató helyettesítője) jelentése kapcsán is. A Commissio megállapította ugyan, hogy Apfalter a vizitációt a Ratio Educationisnak megfelelően, a legjobban és leggondosabban hajtotta végre, jelentéséből mégis csak két megállapítást emelt ki: kevés a tanár és nincs tankönyv. Döntése: már többször feladatul kapták a főigazgatók, hogy annyi tanárnak kell a középiskolákban tanítani, ahány osztály van; a második általános bajra pedig úgy reflektált, hogy „erőfeszítéseket teszünk a tankönyv-hiány megszüntetésére". Balassa is csak konkrét kérdé13 Prot. 1781: 14-15. p. 14 Prot. 1781: 1006. és 1783: 178. p.
