Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Buzási János: X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus : Bonn, 1984 / 73–95. o.

\ 78 Buzáai János tett. A levéltárak — a kutatótermi férőhelyek elégtelensége, a kutatószolgálat munkaerőgondjai vagy a kutatáshoz esetleg szükséges speciális berendezések hiánya miatt — rendszerint nincsenek abban a helyzetben, hogy a kutatói igényeket maximálisan kielégítsék. Ilyen banális okokra vezethető vissza például, hogy az Országos Levéltárban az utóbbi időben egyre gyakrabban kényszerülünk sürgősségi sorrendet tartani a kutatók kiszolgálásában, amikor a külföldi és a vidéki kutatóknak van elsőbbsége. Hasonló nehézségek miatt más országokban is akad példa a kutatói szolgáltatások korlátozására. A probléma másik oldala, hogy a fokozott igénybevétel miatt egyre nagyobb a levéltári anyag rongálódásának veszélye. Tönkrekutatott iratok hosszú sorát lehetne itt példaként felvonultatni. Végül a kutatói igények tekintetében nemzetközileg általánosítható tapasztalat, hogy a kutatói érdeklődés is egyre inkább differenciálódik. A kvantitatív történeti kutatás térhódítása például nemcsak azzal jár, hogy tömegesen előforduló, azonos típusú iratok értékelési kritériumait felül kell vizsgálni, hanem azzal is, hogy az ilyen kutatásoknál (például a történeti demográfiai kutatások családrekonstrukciós vizsgálatai az Országos Levéltárban) a levéltári anyag iránti igény mindig tömegesen jelentkezik. Mint Gauye megállapítja, a mai kutatói igények kielégítéséhez a hagyományos levéltárosképzés már nem elég. A hagyományos segédletek sem felelnek meg a korszerű kutatás követelményeinek, egyre inkább elkerülhetetlennek látszik új típusú, számítógépes segédletek kifejlesztése. Mint valamely nemzet emlékezetének megtestesítői, a levéltárak ennek az emlékezetnek a nyersanyagát a történeti és egyéb tudományos kutatás számára őrzik. A tudományos és a kulturális életben való jelenlétüket már csak ennek érdekében is állandóan manifesztálniuk kell, követve a társadalom igényeit. A levéltárak szerepe a társadalmi tudat formálásában, az állampolgárok ideológiai és kulturális nevelésében minden országban megnőtt és sokoldalúvá vált. A levéltárak közművelődési munkájának prioritásai országonként változhatnak, a lényeg azonban közös: részvétel a társadalmi tudat formálásában. Nem vitás, hogy a közművelődési munka olykor igen nagy megterhelést jelent a levéltár számára (Magyarországon e téren a megyei levéltárak rendelkeznek a legbőségesebb tapasztalattal), de ugyanígy vitathatatlan, hogy mit jelent társadalmi presztízsnyereségben, ha egy levéltár a maga vonzáskörzetében elismert kulturális központtá válik. Mellesleg, alighanem a közművelődés az egyetlen tevékenységi terület, amelyen a levéltárak szélesebb közvélemény számára tetszetős eredményeket produkálhatnak. A terep szinte csábítja a levéltárat a lehetőségeihez képest aránytalanul nagy feladatok vállalására. A megnövekedett és bonyolultabbá vált feladatokkal a levéltárak erőforrásai állnak szemben. A köztük levő aránytalanság szembeötlő, és napjainkban is tovább növekszik. A feladatok és az erőforrások közötti aránytalanság a levéltárak pénzeszközökkel való ellátottsága területén mutatkozik meg a legélesebben. Ennek oka gyakran a gazdasági visszaesésben és a vele rendszerint együtt járó restrikciós állami pénzügyi politikában keresendő. Gazdasági recesszió idején a levéltárak feladatai, hasonlóan néhány más típusú közintézményhez, nem csökkenthetők, de a költségvetési megszorításokat ilyenkor rájuk is kiterjesztik. A recesszió pénzügyi hatását a levéltárak nemcsak Magyarországon, hanem sok gazdag nyugati országban is érzik. Áz USA-ban például az utóbbi néhány évben a központi adminisztráció egész sor új feladatot rótt a levéltárakra, amivel a pénzügyi erőforrások egyáltalán nem tartanak lépést. A francia levéltárosok drámaian, de találóan jellemzik a helyzetet: az