Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Buzási János: X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus : Bonn, 1984 / 73–95. o.

^ X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus 77 elvesztésének veszélye, az informatika rendkívül gyors fejlődése, amely egy idő után lehetetlenné teszi az inaktív adatok reprodukálását, de nem kevésbé az a körülmény is, hogy a mágneses adathordozók fenntartási költsége magas, viszont az adathordozó könnyen újrafelhasználható más adatok rögzítésére, ezáltal történeti értékű adatok semmisülhetnek meg jóvátehetetlenül, mind az adatok mielőbbi archiválását sürgetik. Az archiválás megvalósítása során nemcsak műszaki, hanem jogi és levéltárelméleti problémák is jelentkeznek. Jogi szempontból főleg a levéltár nyilvánosságának elve ütközik a személyiségvédelem érdekeivel. Levéltárelméleti problémát jelent például a proveniencia elvének érvényesítése a több szerv által (esetleg nemzetközi együttműködésben) létrehozott információs rendszerek esetében. A műszaki problémákat röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy még a legfejlettebb ipari államokban sem mindegyik levéltár rendelkezik a számítástechnikai adatok archiválásához szükséges infrastruktúrával. Magyarországon eddig csak elméleti-módszertani szempontból foglalkoztunk a kérdéssel, a gyakorlati megoldás még eléggé távolinak látszik. A referátum külön tárgyalta azokat a terheket, amelyeket a községi (városi) szervek, a nem közigazgatási jellegű állami intézmények és a társadalmi tulajdonban levő vállalatok iratanyagának átvétele ró a levéltárakra. A levéltári illetékesség és a feladat mibenléte mindenkor az érintett szerv jellegétől és az adott állam jogrendszerétől függ. Legnagyobb nehézségeket az általános levéltári problémákon (raktárhiány, létszámhiány stb.) túl a szállítás, az iratképző szerv és a levéltár viszonyát terhelő viták, továbbá az iratanyag feletti levéltári rendelkezési jog kérdései okozzák. Némileg hasonló a helyzet a nyilvános levéltárak és a magánlevéltárak közötti viszony tekintetében. Sok országban a központi levéltárnak ezen a területen törvényesen szabályozott jogai és kötelességei vannak. Másutt a levéltár dönt arról, hogy átvesz-e letétet vagy adományt. A magánlevéltári anyag gyűjtésével kapcsolatos problémák listája következésképpen változó hosszúságú. Talán nem árt felsorolni közülük legalább azokat, amelyek a magyarországi levéltári gyakorlatban is jelentkeznek: — a nemzeti érdekű magánlevéltári anyag felkutatásának kötelezettsége, — a magántulajdonban levő levéltári anyag megvásárlásához szükséges pénzeszközök elégtelensége (!), — a védetté nyilvánítás jogi eszközeinek hatásossága, — a magántulajdonban levő, de védetté nyilvánított levéltári anyag szabad kutathatósága, — a központi és a vidéki levéltárak gyűjtőköri elhatárolása. Ehhez hozzátehetjük, hogy a magyarországi levéltári jog és gyakorlat eddig még egyáltalában a levéltárak és más közintézmények közötti gyűjtőköri elhatárolásig sem jutott el. A következő kihívás a levéltári anyag, a levéltári információ iránti igény gyors növekedése. Az elmúlt húsz év alatt a benyújtott kérések száma minden országban jelentősen emelkedett, néhol két-háromszorosára. Ugyanakkor egyre kevesebb kutató vállalkozik arra, hogy egy-egy adatot nagy mennyiségű anyag aprólékos, időtrabló átlapozgatásával kutasson fel. Felgyorsult világunkban a levéltári információt is gyorsan kell beszerezni. Megnő tehát a levéltárral szembeni igény, hogy minél pontosabb és gyorsabb adatelérést biztosító segédletet bocsásson a kutató rendelkezésére. A probléma meglehetősen össze-