Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Buzási János: X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus : Bonn, 1984 / 73–95. o.

76 Buzási János kormányzattól a régió irányítása alá. Magyarországon a megyék nem tekinthetők régiónak, de a lényeg ugyanaz. A decentralizálás másik mélyreható következménye az irattárakban felhalmozódó majdani levéltári anyag szerkezetében, kezelésében és a levéltári technikában jelentkezik. Mivel a decentralizáció olyan társadalmi folyamat, amelyben a le vél tárügyön kívül eső erők hatnak, nincs értelme azon vitatkozni hogy ez a szakmára nézve jó-e avagy rossz. Ha a levéltárak a decentralizációt felkészülten fogadják a levéltári munka színvonalának emelkedésével a szakma presztízsének erősödésével járhat. Ehhez a helyes megállapításhoz a magam részéről azonban hozzátenném, hogy ha viszont nem, akkor akár katasztrofális következményekhez is vezethet. Megítélésem szerint a magyarországi levéltárügy a decentralizációra közepesen jól készült fel: igaz hogy a levéltári munka színvonalának emelkedéséről, a szakma presztízsének erősödéséről csak módjával beszélhetünk, de azért a levéltári hálózat áll, és ha nem volnának problémák, amelyek, sajnos, vannak, bizakodva nézhetnénk a jövőbe. Második számú kihívás, úgy is lehetne mondani, hogy minden jelenkori levéltáros lidérces álma, az iratmennyiség állandó növekedése. A szervek megállíthatatlanul szaporodnak, egyes ügyköreik életét már csak napokban lehet mérni, mi sem természetesebb tehát ilyen körülmények között, mint az, hogy a keletkező információk mennyisége is évről évre nő. Azt hiszem azonban, hogy ebben a minden képzeletet felülmúló információáradatban nemcsak ez a folyamat ludas. A háttérben ott munkál az irattermelő szervek igénye arra, hogy tevékenységüket minden tekintetben kifogástalanul, a legapróbb részletekig dokumentálják, lehetőleg többszörösen. Vagy ha a szervek maguk netán nem törekednének erre, van elegendő felülről jövő kényszer, ami őket erre ösztökéli. Meggyőződésem, hogy szerte a világban ez a kollektív grafománia már rég ellentétben áll a saját eredeti céljával. Mint Gauye megállapítja, az igazgatás racionalizálására való törekvés és az úgynevezett igazgatástudomány megszületése azzal a következménnyel is járt, hogy növekvő mértékben keletkeztek pusztán funkcionális, ügyviteli értékű dokumentációk. Az igazgatási feladatok íervezése és koordinálása iránti igény szüli a sokpéldányszámú irányelveket, tájékoztatókat és körleveleket, különösen azóta, hogy viszonylag olcsó sokszorosítási lehetőségek állnak rendelkezésre. A , ,racionalizálás" eredménye aztán roppant tömegű iratanyag, gyakran sok más szervnél is meglevő többespéldányokban. Igaz, hogy az úgynevezett tükröződő iratok sok esetben csak ügyviteli értékkel bírnak, lehetséges történeti forrásértékük vizsgálata mégsem mellőzhető. Ez a feladat viszont ilyen mennyiségű iratanyagban a levéltárosok számára komoly kihívást jelent. A keletkező teljes dokumentáció mennyiségével arányosan nő a levéltári megőrzésre váró anyag, ami sok helyen krónikus raktári férőhelyhiányhoz vezet. Az ügykörök gyakori változása miatt bonyolult feladatot jelent a selejtezési utasítások folyamatos karbantartása is. A problémát tovább bonyolítja, hogy néhány évtizede mind változatosabb formában és mind nagyobb tömegben keletkeznek és várnak archiválásra az úgynevezett modern adathordozók. Ezek sorában nemrég megjelent egy újabb típus, amellyel a legtöbb levéltár ma még nemigen tud mit kezdeni: a számítástechnikai adathordozók. Ahhoz, hogy a levéltárak a számítástechnikai adathordozókat befogadni, megőrizni és kezelni tudják, még az eddig ismert egyéb modern adathordozók archiválásához képest is minőségileg új technikai feltételeket és merőben új kvalifikációjú szakszemélyzetet kell biztosítani. A mágneses adathordozók érzékenysége, a kiegészítő dokumentációk