Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

66 Trócsányi Zsolt kormányhatósági tanácsosokból áll (Mannagetta, Koch, Wöber; az Erdélyi Udvari Kancelláriát ketten is képviselik: Kozma és Csató tanácsos). A püspök kihallgatása meg is kezdődik, közben azonban Inochentie Micu-Klein mariazelli zarándoklat ürügyén eltávozik Bécsből és Rómába szökik. Ebben a helyzetben ül össze az 1745. február 27-i Konferenz-ülés. Ez egyrészt alapos tájékozódást és (az uralkodó álláspontjáról való) tájékoztatást kíván Erdélyben. A gubernátornak rendelkezne, hogy az előbb a katolikus püspökkel és a főbb katolikus személyekkel folytasson tanácskozást a vallási unió ügyéről, majd vonják be ebbe az unitus püspök mellé delegált teológust is, egy következő lépcsőben pedig négy, öt vagy akár több, őszintén unitus egyházi személyt és nemest; közöljék velük Mária Terézia 1743. évi resolutiójának az unió ügye számára kedvező pontjait, s aztán a gubernátor tájékozódjék tőlük: mi az unió helyzete Erdélyben, és mi a teendő, míg Inochentie Micu-Klein vissza nem tér, vagy más rendelkezés nem történik, mit lehet tenni a görög egyesültek hangulatának javítására (tekintettel lévén a köznyugalom érdekeire). A Konferenz arról is e tanácskozás véleményét kérte: nem volna-e helyes több magasabbrangú unitus papot kiküldeni Erdély különböző területeire azzal a megbízatással, hogy bejárván a görög egyesült püspök visitatiója alá tartozó egyházközségeket, intsék állhatatosságra az unióhoz hű papokat, kijózanodásra és az unióhoz való visszatérésre az attól elszakadtakat, közölve velük Mária Terézia 1743. évi resolutióját, védelmet nyújtva nekik; végül tegyenek jelentést az unió helyzetéről a gubernátornak, az pedig saját s az általa összehívandók véleményét terjessze fel az adatokkal együtt Mária Teréziának. A gubernátor közben tartson állandó kapcsolatot a helyettes főhadiparancsnokkal. Ugyanakkor a római kúriát is tájékoztatni kívánta az erdélyi vallási unió zavarairól, Inochentie Micu-Klein „indiscretus" eljárásáról, az unitus zsinaton történt „illetlen" viselkedéséről és meneküléséről Bécsből (attól tartva, hogy a püspök alaptalan mentséget nyújt be ott tiszte elhagyásáról). Az államkancellária feladata lett volna ez ügyben megkeresni Alessandro Albani bíborost, megküldve neki az ügyről készített species facti-t és a kihallgatás alapjául szolgáló kérdőpontokat. Az uralkodó ,,piacet"-jét adta a dologhoz. A rescriptum 1745. március 12-i kelettel indult el a Guberniumhoz. Haller kellő aktivitást tanúsított: magához hívta a katolikus püspököt s a Gubernium Szebenben jelenlevő tekintélyesebb tanácsosait, ők meghallgatták az unitus püspök teológusát és két görög egyesült esperest. Arra az eredményre jutottak, hogy a vallási unió igen rossz lábon áll Erdélyben. Egyszerűbb megoldást választottak, mint amilyet a Konferenz látott jónak: a gubernátor nevében román nyelvű pátenseket küldtek szét Erdély helységeibe, Mária Terézia kegyelmességét hirdetve bennük a román nemzetségnek (gens), egyben rendelkezve a törvényhatóságok főtisztjeinek, hogy adják meg az unitusoknak a törvények szerint járó védelmet. A gubernátor külön is szigorú körrendeletet küldött a törvényhatósági főtiszteknek (az uralkodónál való kegyvesztéssel fenyegetve őket nem kellő ügybuzgalom esetén): keményen álljanak ellen az unió megzavaróinak. Minthogy így nem volt szó az unió állása helyi felméréséről, a gubernátor már 1745. április 10-én felségelőterjesztésben tájékoztathatta Mária Teréziát intézkedéséről. Ez a felségelőterjesztés került az 1745. május 18-i Konferenz-ülés elé. A testület azonban mégis jónak látta az unió egyházközségenkénti megvizsgálását. Kézenfekvő volt, hogy a magyarországi, ukrán unitusok munkácsi püspöke szálljon ki az erdélyi unitus papok és egyházközségek visitatiójára. Minthogy ennek az esztergomi érsek tudtával és rendelke-