Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

64 Trócsányi Zsolt tetszése szerint, addig az uralkodó megerősítheti az első vallási unió-diplomát; azt ti. ellentmondás nélkül publikálták Erdélyben, s I. József 1708-ban meg is erősíti. A Konferenz ezeknek az előfeltételeknek jelzésével mintegy tudtul kívánta adni saját ellenérzését a második diploma megerősítésével szemben. A püspök kérvényeiben foglalt világi vonatkozású kérdésekkel rövidebben végzett a konferencia. Az unitus jobbágyok fiainak iskoláztatását illetően utalt arra a fejedelmi kori (az Approbata-ba is belefoglalt) törvényre, amely súlyos pénzbüntetést szabott a jobbágyaik fiainak iskoláztatását akadályozó földesurakra. A Gubernium és a rendek elé utalta Inochentie Micu-Kleinnek azt a kérését, hogy püspöki székhelyét, Balázsfalvát emeljék a kiváltságos város (privilegiata civitas) rangjára. (Ez nagyjából a kérés elutasításával volt egyenértékű.) Az unitusoknak a tisztségekben való részesítésére készen állt a válasz; a valóban uniált román nemesekre a tisztségek adományozásánál ugyanolyan tekintet legyen, mint a többi erdélyi nemesekre (ha vannak alkalmas személyeik). A megkötés más vonatkozásokban már ismeretes: az alkalmasság, mint feltétel volt az a (többnyire alaptalan) érv, amellyel a központi kormányzat kitért erdélyieknek kincstári tisztségekre alkalmazása elől. A válasz tehát itt is tagadó volt — de csak annyira sérelmes, amennyire a központi kormányzat más intézkedései az összes országlakók számára azok voltak. Inochentie Micu-Kleinnek azt a nagyon lényeges panaszát illetően pedig, amelyben csírájában már ott van az erdélyi román nemzeti mozgalom későbbi társadalmi taktikája, hogy ti. az erdélyi birtokosok saját gazdaságukba vonták be a korábban a falvak és mezővárosok által birtokolt földek, rétek és erdők nagy részét, a Királyföldön pedig szász tisztek elvették ezeket a román falvaktól, ismét a tagadó válasszal egyértelműen tért ki a döntés elől; minthogy — szólt a határozat — a püspök erről csak általánosságban beszélt, bizonyítsa ezt részletesen a Gubernium előtt. Ha a Konferenz 1743. augusztus 17-i határozatainak egy részén az előbbiekben is érződött, hogy Inochentie Micu-Klein egyáltalán nem számíthat egyértelmű támogatásra a birodalmi vezető elitnél, további kéréseit a konferencia már kifejezetten ingerülten kezelte: zavarosnak minősítette a püspök előterjesztési módját, „impertinensnek" azt, ahogy ezek teljesítését sürgette. Pedig ebbe a csoportba kerültek olyan súlyú kérései, mint az unitus püspök és utódai guberniumi tanácsossága, a két unitus vikárius, a görög egyesült egyház jegyzője és a teológus részvételi joga az országgyűlésen (Inochentie Micu-Klein maga már régen helyet foglalt ott), az Approbata és a Compilata olyan cikkelyeinek eltörlése, amelyek az unitus püspököt és egyházat, valamint a románokat sértik.

97 Ügy vélte: ezek a kérdések közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban lévén a második vallási uniódiplomával, s ellentétesek lévén Erdély törvényeivel, a második diplomával kapcsolatos kérdések tisztázásáig maradjanak függőben. A választ a konferencia, lezárva, a püspöknek adta volna át, azzal, hogy a Guberniumhoz továbbítsa, az közli majd vele. Mária Terézia a szokásosnál jóval hosszabb, körültekintőbben fogalmazott és egyben súlyos resolutióban foglalt állást a vitában — elsősorban abban a társadalmi kérdésben, amelyet a püspök panaszai érintettek. Nem szándékozik 97 Az összeállításba, szerkesztési hibából, ide is belekerült az a már ismertetett követelés, hogy a románok a második vallási unió-diploma értelmében a többi bevett natióhoz sorolandók, s legyenek beneficium- és hivatalképesek.