Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741-1745 63 rókia számára, ahol elégséges számú papjuk van, s ahol nincs vagy nem elég nagy a telek. 3. Hivatkozva arra, hogy a rendek is hozzájárultak: az unitus papságnak és spirituális ügyeinek a római katolikus papságéval azonos mentességek, ill. bánásmód járjanak ki, az 1699. évi román vallási unió-diploma értelmében mentesíti az uniált román papokat az adó, tized, vám, a földesúri szolgálatok stb. alól — nem-parochialis földjeik után azonban tizedkötelesek. Meghatározta az egyes helységek által tartható unitus papok számát:

95 nagyobb helysé- . gekben egy unitus parochus és két káplán lehet, a közepesebbekben egy parochus és egy káplán, a kisebbekben csak egy parochus. Ezeket (a parókiák vagyonával és kepéivel együtt) össze kell írni, s a Gubernium ennek alapján terjesszen fel összeállítást erről, s az unitus püspöknek papjaitól kapott jövedelmeiről. Egyben arra intette a püspököt: mérséklettel járjon el a papszentelésben, hogy számuk ne növekedjék túl magasra; jobbágyot manumissio nélkül ne szenteljen fel, se 25 év alatti személyt. 4. Ahol számos unitus lakos van, a jelzett módon kijelölendő telken építhetnek templomot, a földesurak nem akadályozhatják meg ebben őket, de az unitus püspök a munka megkezdése előtt terjesszen fel tájékoztatót az uralkodóhoz az építendő templomról.

96 5. A püspök által teológusa (római katolikus vallási ellenőre) számára kért alapítványt illetően már korábban történt rendelkezés (a püspök a teológus és szolgái számára évi 300 RFrt-ot juttasson a püspöki jövedelmekből, a balázsfalvi uradalomnak abból a részéből, ami az egyházfő tartására szolgál, emellett bizonyos természetbenieket és rangjához illő lakást a püspöki palotában). A püspök és a teológus viszályainak megszüntetésére most a balázsfalvi uradalomnak a püspök tartására rendelt részéből kiszakítandó annyi, amennyi a teológus tartására szükséges. 6. Az 1701. március 19-i ún. második román vallási unió-diplomát illetően, amelynek megerősítését Inochentie Micu-Klein sürgette, a konferencia óvatosan kitért az azonnali válasz elől, bizonytalansági tényezők egész sorát látva fennállni: szorgos vizsgálat se tudta tisztázni, hogy ezt valóban kihirdették-e Erdélyben, maga a püspök is tagadja, hogy nála volna, eredeti fogalmazványa az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárában sem lelhető fel, az pedig bizonyos, hogy I. József és III. Károly nem erősítette meg. Azt nyilván az Erdélyi Udvari Kancellária fogadtatta el a Konferenz-cel, hogy a második diploma 3. pontja, amely a közrendű unitus románokat is Erdély rendéi közé sorolja, ellenkezik az ország alaptörvényeivel. A Konferenz megoldásul különkülön rescriptumot javasolt a Guberniumnak és a katolikus rendeknek, mellékelve hozzájuk a második diplomának a püspök által beterjesztett példánya másolatát, arra utasítva őket, hogy kutassák fel levéltárukban a diploma eredeti példányát, vagy legalábbis hiteles másolatát; ha megtalálták, négy héten belül terjesszék fel az uralkodóhoz, jelentve, hogy publikálták-e, s ha igen, miért nem él vele az unitus papság ? Előadhatják saját véleményüket is. Ezek után vagy a diploma erősítendő meg, vagy Mária Terézia adjon ki újat saját 95 Ez gyakori témája volt a korábbi évtizedek országgyűléseinek; a rendek ti. legalábbis sok alappal tették szóvá azt, hogy számos helyen az ottani göröghitűek számához képest aránytalanul sok unitus pap van, akiknek legnagyobb része csak a földesúri éB a közterhek alól akar így mentesülni. 96 A templomépítés ekkor általában uralkodói engedélyhez volt kötve Erdélyben; itt tehát nincs szó az unitusok valamiféle korlátozásáról.