Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

62 Trócsányi Zsolt szorosabb kapcsolatban, nincs közvetlen bizonyíték. Harca azonban tovább folytatódik 1740 után is. 1742 augusztusában ismét Bécsben van.

93 Ott beadott felségfolyamodványai közül kettő került az 1742. december 3-i Konferenz-ülés elé. Az elsőben (papsága és az unitus románok nevében nyújtotta be) az unitus papoknak követelt tizedet, ill. quartát. A másodikul tárgyalt kérvény általánosabb volt: a püspök, itt is papsága és egyházának tagjai nevében, annyiszor megvitatott, de a gyakorlatban sohasem orvosolt sérelmeiknek egy pártatlan udvari bizottság elé utalását kérte. Az Erdélyi Udvari Kancellária azzal tért ki a második kérvénnyel kapcsolatos állásfoglalás elől, hogy eddig nem volt ideje áttekintem azokat az egymással vitatkozó tájékoztatásokat, amelyeket a Gubernium és az unitus püspök küldött fel az utóbbi években (ez Gyulaffi szájából némileg elhihetően hangzott, hisz alkancellári, ill. kancellári kb. 1 évét igen erősen lekötötték a rendi küldöttség Bécsben jártával kapcsolatos teendők). A konferencia a tizedkérdésben nem kívánt változtatni a fennálló helyzeten. Azzal érvelt, hogy az Udvari Kamara régtől birtokolja a királyföldi tizedeket, amelyeknek a szász natiónak való újbóli (hosszú hagyományon alapuló) bérbeadását elsősorban sérelmezte a püspök. Fenntartandónak vélte a szerződést. A másodiknak tárgyalt kérelemnek azonban eleget kívánt tenni; határozatában utasította az Erdélyi Udvari Kancelláriát, hogy keresse elő az unitusok kérvényeit, s tegyen róluk felségelőterjesztést. Ezt az összefoglalást egy delegált udvari bizottság elé kell vinni, azt tegyen véleményes felterjesztést a konferenciának. Mária Terézia döntése továbbment ennél (talán az ülésen a tanácsosok sorában részt vevő Bartenstein hatására). Az Erdélyi Udvari Kancelláriának komolyan a lelkére kell kötni — írta —, hogy mielőbb tegyen felségelőterjesztést, minthogy a vallás és az uralkodó szolgálatának ügye az unió lehető támogatását kívánja. Kemény megrovás csendült ki abból is, ahogy a szász tizedek kérdésével foglalkozott: az Udvari Kamara tájékoztassa őt — követelte — az ő tudta nélkül a szászokkal kötött tizedbérlet-szerződésről, s arról, hogy (egyenlő feltételek mellett) miért nem a görög egyesültek kaptak előnyt a szerződéskötésnél ? A kérvényekben foglaltak 1743. augusztus 17-én kerültek újra konferenciai tárgyalásra. Az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztéséből a tized-kérdés bonyolultságát hangsúlyozza: a tizedek (törvényes alapon) vagy az uralkodó birtokában vannak, vagy eladományozva, vagy régi szokásképpen guberniumi tanácsosok és királyi táblai ülnökök birtokában, vagy bérbe vannak adva. Azzal azonban mindenki egyetért, a rendek is — szögezi le —, hogy az oltárnál szolgálókat megilleti az eltartás;

94 így bizonyos beneficiumok kell hogy járjanak az unitus papoknak — ezzel kapcsolatban azonban csak a pro és contra érvekre tud utalni. így a Konferenz tesz határozott kézzel rendet e kérdésben. A Spiritualiát illetően a következő döntéseket hozza: 1. Az unitus papoknak egész Erdélyben kepét kell adni (az illető hely fő termékéből) vagy canonica portiót (ha a papnak elégséges földje van, kepét ne kapjon; ha kevesebb gazdasága, adjanak neki valami kepét is; ahol csak belső telke van, teljes kepe járjon neki). Kapják meg változatlanul a stólát is. Ennek kapcsán azonban eltiltja számukra a két vagy három feleség tartását. 2. Minden faluban szakítsanak ki belső telket az unitus templom és pa112. 93

1. Tóth Zoltán: Az erdélyi román nacionalizmus első százada (Budapest, 1946): 94 „Victum Altari servientibus competere".