Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741—1745 51 10, ill. 5 szavazatot, köztük áll a sorban Kornis Zsigmond 7 szavazattal); a reformátusoknál Lázár János szintén 10 szavazatot kap, Bánffy Farkas és Bethlen Pál 5—5-öt. Az Erdélyi Udvari Kancellária ebben a helyzetben megtett annyit a Haller-család első jelöltje mellett, hogy felsorakoztatta ősei érdemeit, saját képességeit, tapasztalatait, érett korát, nyelvtudását, azt, hogy a pestis alatt ő kormányozta a megyét (a főispán el lévén rekesztve onnan), de nem kívánt szembehelyezkedni Mária Terézia akaratával. Csak biztatást kívánt neki adni, hogy Marosszék jelenlegi idős, beteg főkirálybírója után ő kapja meg annak tisztségét. A Konferenz Lázárt javasolta, egyetértvén Haller Pál megbíztatásával: ha hozzá illő tisztség kerül üresedésre, tekintettel lesznek rá. Mária Terézia jóváhagyta a konferencia álláspontját. Aranyosszék főkirálybírájául az elhalt Orbán Elek helyére a jelöltek közül hasonló nevű fiát javasolta a Konferenz, aki apja mellett már beletanult a kis székely szék ügyeinek irányításába. A resolutio itt is: „piacet". Haller Pál néhány hónap múlva meg is kapta a „hozzá illő" tisztséget, „hála" a Haller János körül tömörülő csoport ügyetlen mohóságának és Gyulaffiék merészségének. A rekatolizált Teleki János halálával ti. megüresedett Erdély egyik legjelentéktelenebb magyar törvényhatósági főtisztsége, a kővári főkapitányság, s a Gubernium jelölésébe a katolikusok listáján első helyen került be Haller Pál, ugyanúgy 11 szavazattal, mint a Telekiek rekatolizált ágának reprezentánsa, a korábban a fogarasi főkapitányságtól elütött Teleki Pál; egy szavazattal előzték meg Kornis Zsigmondot. A jelölés pikantériája, hogy a református jelöltektől a 10 szavazatos Bánffy Péter mögött a Telekiek reformátusnak maradt ágából szerepelt két személy (Ádám és Miklós) 9—9 szavazattal. A Konferenz Haller Pált javasolta, felsorakoztatva mellette katolikus voltát, ősei és saját érdemeit stb., s nem utolsósorban az 1743. július 16-i felségelőterjesztésre tett resolutiót. Mária Terézia ki is nevezte Haller Pált — a Haller-csoport pozíciójának romlása kb. akkora (Belső-Szolnok helyett Kővárvidék) mint amikor a reformátusok pl. Fejér megye főispánsága helyett a fogarasi főkapitányságot kapják. De nem jár jobban Haller Pál (s egyáltalán a Haller-csoport) az időszak utolsó olyan alkalmán se, amikor a Konferenz törvényhatósági főtisztségek betöltéséről dönt (1744. szeptember 3.). Két tisztség van üresedésben: Marosszék főkapitánysága, Keresztúri Miklós halálával (erre a helyre kombinálták 1743 júliusában Haliért) és Doboka megyéé (Kemény Sámuel halván el). Marosszéken a szék is jelöl a fő tisztségre. Nem érdektelen névsorok: a katolikusokét óriási előnnyel vezeti (32 szavazattal) egy tekintélyes középbirtokos nemes, Berzencei István; őt a fiatal Pettki István követi 19 szavazattal, majd Bálintit Zsigmond 16-tal, Haller Pál csak 11-gyei, s egy másik Bálintit (István) 8-cal. A reformátusok (mint oly gyakran ez évtizedek rendi választásain) itt is jobban koncentrálnak: első jelöltjük, Bethlen Gábor 42 szavazatot kap, a többiek már jócskán kevesebbet (Bethlen Ferenc 12-t, Tholdalagi László 10-et, Bánffy Péter 6-ot). A Gubernium egyszerűen nem vesz tudomást Berzencei szavazatairól; az Ő katolikus jelölt-listája Pettki, Bálintit Zsigmond és Haller Pál (7—7—4 szavazat). A reformátusoknál viszont behozza a tekintélyes Daniel Istvánt, de Kemény Lászlót is; így a lista Bethlen Gábor, Daniel, Kemény László és Bethlen Ferenc (7—7—4—4 szavazat). Az Erdélyi Udvari Kancelláriának látszólag könnyű a dolga: az elhalt főkirálybíró katolikus volt, így utódának is annak kell lennie. A Kancellária egy kissé még rá is licitál az érvre, azt állítva, hogy a katolicizmus Erdélyben leginkább a székelyek között