Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

62 Trócsányi Zsolt maradt meg (ami csak részben áll, elsősorban a színkatolikus Csík-GyergyóKászonszékre). ő is Pettki Istvánt ajánlja a tisztségre, apja érdemeire és Mária Terézia 1742. novemberi resolutiójára hivatkozva. A Konferenz véleménye megoszlik; a többség Pettkit támogatja, egyesek azonban (feltehetően a katonák: Harrach, Königsegg, Nesselrode) Berzenczeit, azzal, hogy a székben nagyszámú szavazatot kapott, már két éve királyi táblai ülnök, s a főhadiparancsnok ajánlja. Mária Terézia (talán az ülésen a központi kormányhatósági tanácsosok sorában részt vevő Bartenstein hatására is) Berzenczeit nevezi ki. Erre a pozícióra tehát a Kornis—Pettki—Gyulaffi-csoport sem tudta rátenni a kezét. De a másik betöltés alá eső főtisztség, a Doboka megyei főispánság sem jut Haller Pálnak, bár ő a Gubernium első katolikus jelöltje (8 szavazattal; őt az ekkortájt sűrűn javaslatba kerülő Teleki Pál követi 7-tel, majd Haller Ferenc 6-tal). A református jelöltek: Bánffy Farkas és Wesselényi István (az id. Wesselényi Miklós apja, a „gonosz" Wesselényi István) 8—8 szavazattal; Bánffy Dénes (a nagy gubernátor apja) 7-et kap. Itt a Konferenz alkalmaz váratlan húzást: a Gubernium jelölésében nem is szereplő Bethlen Gábort javasolja, tán gesztusként apja, Bethlen Ádám országgyűlési elnök, az ekkor legmagasabb rangú református kormányférfi iránt (annál is inkább, mert elnöklete alatt végre megtörtént a Habsburg- és katolikusellenes törvények évtizedek óta sürgetett eltörlése), tán az eljövendő jelentős államférfit sejtve meg benne, tán a rövidesen rekatolizálót is. Mária Terézia őt nevezi ki a tisztségre. A konferencia által tárgyalt vallásügyek közül arról adjunk itt számot, amely nem tartozik az időszak lezárásához (a katolikusellenes törvények eltörlése és Inochentie Micu-Klein bukása). Még III. Károly idejéből örökölt kérdés az erdélyi római katolikus püspöki tisztség betöltése (ez Sorger halálával üresedett meg). A katolikus rendek még 1740. január 14-ón jelölést tettek erre, első helyen Demeter Márton gyulafehérvári nagyprépostot javasolták,

76 másodikul Kastal János vicarius generalist, őrkanonokot, a harmadik helyre Csató Elek, a szigorúbb rendtartású minorita-rend erdélyi tartományi főnöke

77 került. A rendek jelöltjein kívül 8 további katolikus egyházi személy is nyújt be felségfolyamodványt a tisztség elnyerésére: gr. Franz Anton Engel, aki nemrég vesztette el belgrádi püspökségét,

78 gr. Batthyány Pál győri nagypré76 Ekkor immár évtizedek óta visz jelentős szerepet az újjászerveződő erdélyi katolikus egyház életében. Magyarországi (Nyitra megyei) születésű, a nagyszombati egyetemen tanul, ott szerez teológiai doktorátust. 1694-ben kerül Erdélybe. Előbb parochus lelkész, főurak papja; 1716-ban, a püspökség újjászervezésekor őrkanonok lesz. Mártonffi püspök alatt vicarius generalis et causarum spiritualium, gyulafehérvári plébános; a sedisvacantia alatt vicarius generalis et causarum auditor. 1725-től gyulafehérvári nagyprépost. Magyar nyelvű hitvitázó mű szerzője. Két ízben is püspökjelölt. Minthogy azonban 1740-ben már túl lehet a 70-en, maga is inkább tartaná meg nyugalmasabb nagyprépostságát hátralevő éveire, mintsem hogy a terhes püspökséget vállalja. (Lásd erre nézve az Erdélyi Udvari Kancellária 1741. február 3-án a konferenciához tett előterjesztéséhez mellékelt folyamodványát — MOL—EK:AG 1741:23. sz.) 77 A Kancellária említett felségelŐterjesztésóhez csatolt jellemzés szerint erdélyi születésű, 50-hez közeledik. Érett korban Olaszországban tanult rendje főkáptalanában. Amikor az egri minorita custodiatus provincia-rangra emelkedik, ő az első tartományfőnök. Emellett elöljárója az erdélyi minorita misszióknak is. Gyóntatója a szebeni bulgároknak is; g. e. románok felett is lát el (püspökük megbízásából) felügyeletet. Több teológiai mű szerzője. 78 Mellékelt jellemzése szerint nagy buzgalommal végezte egyházmegyéjében a parókiák szaporítását.