Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
4 Trócsányi ZsoU Generalia állagának és az Erdélyi Udvari Kancellária Acta Generállájának darabonkénti átnézése, hozzá kiegészítő kutatások a még szóba jöhető levéltári állagokban) már az 1740-es években is lehetetlenség volna: ezen állagok selejtezés után fennmaradt iratanyaga 1740 után a többszöröse lesz a korábbi évekének (elsősorban nyilván annak köszönhetően, hogy a selejtezők, akik az 1770-es években kezdték el munkájukat, a saját korukhoz közel eső iratanyagban inkább véltek megőrzendő iratanyagokat, mint a régebbiekben), a teljes átnézés tehát irreálisan nagy munkát igényelne. A mutatókra pedig nem hagyatkozhattunk: az Erdélyi Udvari Kancellária Acta Generalia-jának 1740, illetőleg 1745 utáni mutatóiból nem állapítható meg, hogy a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis, ill. 1745 után a Hofkommission (majd Hofdeputation) in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis foglalkozott-e egy üggyel. Ezek a technikai nehézségek voltak az elsődleges okai annak, hogy 1740 után korlátozni kellett feladatunkat. A legfontosabbat és legkevésbé ismertet tartottuk meg közülük: Erdély politikai története Habsburg-birodalmi összefüggéseit — 1741 és 1745 között a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis működésének történetét. Mindenekelőtt tekintsük át: mi a Habsburg-birodalom erdélyi politikáját meghatározó erők helyzete 1740 végén, Mária Terézia uralmának kezdetén. A Habsburg-birodalom külpolitikai meghatározottsága: két vesztett háború (a lengyel trónöröklési és az 1737—39. évi török háború), a Pragmatica Sanctio enyhén szólva bizonytalan értékű nemzetközi elismertetése 1 és voltaképpen a teljes nemzetközi elszigeteltség (az egyetlen orosz szövetségtől eltekintve, amelynek „hatékonyságáról" az utolsó török háború idején meggyőződhettek a birodalom vezető politikusai) — a birodalom hatalmi súlya erősen 1 A Pragmatica Sanctio nemzetközi elismertetésének menetrendje: 1728.december 23-án, a Soissons-i angol—francia—Habsburg—spanyol békekonferencia eredménytelenségének nyilvánvalóvá válása után, a Habsburgok és Frigyes Vilmos megkötik a berlini szerződést, amelyben III. Károly lemond Bergre vonatkozó jogairól, ennek fejében aporosz uralkodó garantálja a Pragmatica Sanetiót, s ígéretet tesz arra, hogy a következő császárválasztásnál III. Károly örökösének férjére adja szavazatát, ha az régi német birodalmi fejedelmi családból származik. (Oswald Redlich: Das Werden einer Grossmacht. Österreich von 1700 bis 1740. — Baden bei Wien—Leipzig, é. n. [1938]; Alfons Huber—Ostoald Redlich: Geschichte Österreichs VII. k. 244—245.). Még súlyosabb az ára Anglia elismerésének (ezt az ún. második bécsi szerződés tartalmazza, amely 1731. március 16-án jön létre a császár és II. György, mint angol király és hannoveri választó között). II. György annak fejében adja meg ezt, hogy III. Károly feladja az Ostende-i Kereskedelmi Társaságot, s azonnal spanyol csapatok vonulnak be a Habsburg Birodalom által korábban a spanyol uralkodó gyermekének ígért Toscana, Parma és Piacenza váraiba. A szerződós titkos záradéka szerint Anglia és Hollandia garanciája a Pragmatika Sanctionak megszűnik, ha III. Károly örököse Bourbon-hoz megy férjhez vagy olyan fejedelemhez, aki olyan területeket csatolna Ausztriához, hogy ezáltal veszélybe kerülne az európai egyensúly (valójában Anglia hegemóniája). Spanyolország 1731. július 22-én, Hollandia 1732. február 3-án csatlakozik a második bécsi szerződéshez. Hollandia csatlakozásának napján az Ostende-i Társaság feloszlik. (Uo. 248—249.) A lengyel trónöröklési háború idején, 1733-ban viszont francia—spanyol családi szerződós jön létre a Pragmatica Sanctio és Mária Teréziának Lotharingiai Ferenccel tervezett házassága ellen (uo. 254.) — a korábbi eredmények egy eleme elvesztett. Csak az e háborút lezáró békekötések ígérnek megoldást, nagy áron: a Habsburg-birodalom az 1735. októberi előzetes bécsi bókében (amelyben tudomásul kell vennie a Nápoly-szicíliai királyság elvesztését) eléri Franciaország elismertetését a Pragmatica Sanctióhoz; ezt az előzetes békeszerződés alapján 1738. november 18-án kötött végleges béke is magában foglalja, ehhez 1739 elején a szard királyság, Spanyolország, a Nápoly-szicíliai királyság, Oroszország és Lengyelország is csatlakozik (uo. 263—264,). A nemzetközi elismertetés ezzel teljesnek mondható — hogy ennek mi az értéke, az III. Károly halála után rövidesen kiderül.
