Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741-1745 5 csökkenőben van. Ezt az államot pedig aggastyánok kormányozzák: a 69 éves Sinzendorf, a nála is 8 évvel idősebb Gundaker Starhemberg. ők legalább nagy tapasztalatú, kitűnő képességű, önálló szellemek. De a többiek? A 61 évesen a Haditanács élére került Johann Joseph Philipp Harrach, aki maga is tisztában van saját középszerűségével? Bátyja, a volt nápoly-szicíliai alkirály, Aloys Thomas Raymund Harrach, aki még nálánál is kevésbé használható? Vagy Joseph Lothar Königsegg-Rothenfels, Savoyai Jenő utóda és Harrach előde a Haditanács elnökségében, akit a török háború alatt, kudarcai miatt, felfele kell buktatni császárnői udvarmesternek (s egyébként szintén 67 éves) ? Jóképességű vagy közepes aggastyánok kell hogy szembenézzenek azzal a viharral, amely rövidesen a birodalomra zúdul. Magában Erdélyben a Bornemissza János erdélyi udvari alkancellárra és Haller János gubernátorra épülő (elsősorban Bornemissza energiáival és politikus-rátermettségével létrehozott) uralmi rendszer erősnek tűnik: 1738ban elhárította a katonai szervek újabb akcióját a hatalmi viszonyok összekuszálására,

2 a fő pozíciók az ő kezükben vannak, de tarthatnak a katonai tényezők újabb reváns-kísérleteitől, s jócskán van belső ellenzékük is. Ott vannak a Bornemissza—Haller-szövetség által félreszorított más katolikus arisztokraták (a Kornisok, a Pettkiek, Gyulaffi László), de ott vannak az ostromlott helyzetükben magukat erősen tartó reformátusok is (hangadójuk most Wesselényi Ferenc). Bornemissza maga sem fiatal, 70 körül jár. Ez az erők felállása a Habsburg-birodalom vezetésében és Erdélyben, amikor az — ismételjük — külpolitikailag majdnem teljesen elszigetelt Habsburg-birodalomnak tudomásul kell vennie a Pragmatica Sanctio „nemzetközi elismertetésének" valós értókét. Megindul az osztrák örökösödési háború, Poroszország és Bajorország a két élharcos a Habsburg-ellenes oldalon, de 1741 júniusában (a nymphenburgi szövetség megkötésével) francia—poroszbajor—spanyol—szard—szász—lengyel szövetség áll szemben a HabsburgÍ birodalommal,

3 Franciaországnak rövidesen sikerül semlegesítenie, ill. a császárválasztás tekintetében a Habsburg-ellenes oldalra vonnia Angliát.

4 Mária Terézia Poroszország kielégítésére 1741 októberében kénytelen odadobni AlsóSziléziát,

5 II. Frigyes azonban még az év novemberében visszatér a nymphenburgi szövetségbe.

6 A fordulatot a háborúban (ahogy jó három évtizeddel korábban a spanyol örökösödési háborúban is) egy angliai öe/politikai változás hozza, amelynek megvannak a külpolitikai kihatásai is: 1742 januárjában megbukik Robert walpole whig kabinetje, a helyébe lépő Carteret tart Franciaország európai erőgyarapodásától, s el akarja hárítani Anglia észak-amerikai terjeszkedésének akadályait. Meg kell hát gyengíteni a végső soron francia érdekeket szolgáló Habsburg-ellenes szövetséget — a Habsburgok újabb áldozatával. Angol közvetítéssel létrejön a Habsburg-birodalom és Poroszország 2 Lásd erre nézve szerző tanulmányát: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739). In: Századok 1983. 5. sz. 983 — 1014.). 3

Hugo Hantsch: Geschichte Österreichs (2. kiad. I. k.: Graz—Wien, 1947; II. k.: Graz-Wien-Köln, 1955) II. k. 150. 4 Az 1741. szeptember 27-i hannoveri—francia semlegességi szerződésben az angol király mint hannoveri választó ígéretet tesz, hogy nem ad katonai támogatást Mária Teréziának, s a császárválasztásnál Károly Albert bajor választóra adja szavazatát. (Uo.) 5 Az 1741. október 9-én Klein-Schellendorfban megkötött szerződés rendelkezik így (ezt egyébként mindkét fél fegyverszünetnek tekintette). (Uo. 151.) 8 Ugyanakkor külön szerződést is kötött Károly Alberttel, a még Habsburg-kézen levő Glatz birtokáért neki ígérve szavazatát a császárválasztáson (uo. 154.).