Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
TRÓCSÁNYI ZSOLT BÉCS ÉS ERDÉLY 1741—1745 (A MINISTERIALKONFERENZ IN REBUS TRANS YLVAN1CIS) Bevezetés E tanulmányunk előzménye „Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben (1690—1740)" c, megjelenés alatt álló kéziratunk. Már ez a munka annak a meggyőződésünknek a jegyében született, hogy a magyar (és benne az erdélyi) történelem földrajzi kereteit az 1526, ül. 1690 utáni időszakban nem lehet a Lajtánál (vagy épp a Királyhágónál) megjelölni. Nemcsak arra gondolunk, hogy Magyarország (és Erdély) története óhatatlanul európai, sőt világfolyamatok része (a maga kelet-közép-európai és azon belül helyi specifikumaival) — ez közhely kell hogy legyen minden iskolás gyerek számára is. Arra is, hogy az 1526 után a Habsburg-birodalomba integrált Magyarország (ül. az 1690 után hasonló integráción átesett Erdély) politikai történetének tényei — s éppen a legfontosabbak — a Habsburg-birodalom központi kormányzatának döntéseivel állnak, így vagy úgy, összefüggésben. Erről az integrációról lehet jó vagy rossz a véleményünk (mindenképpen árnyalt kell hogy legyen) — de ez az integráció van. S ha nem akarjuk a tájékozatlan Habsburg-ellenesség nyomasztó esti ködeibe — vagy a kellő kritika nélkül szemlélt, ezért egyöntetűen haladónak deklarált Habsburg-abszolutizmus iránti ugyanígy tájékozatlan lelkesedés rózsaszín hajnali ködébe burkolni történelmünk Lajtán-túli (tehát nagyon is közeli) összefüggéseit, akkor egyetlen megoldás lehetséges: eloszlatni ezeket a ködöket. Kutatni és tisztázni a tényeket, ítélhetünk így vagy amúgy Savoyai Jenő, Sinzendorf, Gundaker Starhemberg vagy Bartenstein, Hüleprand von Prandau, Wöber történeti szerepéről — de a tények ismeretében ítéljünk. S egy bizonyos: az említettek (s rajtuk kívül még igen számosan) éppúgy részesei a szorosan vett magyar (és erdélyi) történelemnek, mint az éppen fungáló nádor, erdélyi gubernátor vagy magyar, ül. erdélyi udvari kancellár. A magyar (és erdélyi) politikát meghatározó alapvető döntéseket ők hozzák vagy készítik elő. Nem a mi dolgunk megítélni: mennyiben oldotta meg előző monográfiánk az elébe tűzött feladatokat. Az a meggyőződésünk azonban változatlan, hogy ugyanabban az irányban kell folytatni utunkat a XVIII. századi Erdély történelme további évtizedeiben: a politika Habsburg-birodalmi összefüggéseinek lehető tisztázásával. Előző monográfiánkkal szemben, amely a birodalmi összefüggések feltárásával együtt részletesen elemezte politika és kormányzat helyi realizálódását is, most meg keüett változtatnunk az arányokat: a birodalmi összefüggésekre kellett koncentrálnunk. Az esetben ti., ha ezeket legalábbis 1761-ig, a Staatsrat megalakulásáig nyomon kívánjuk követni további dolgozatainkban, le kellett mondanunk a politika és kormányzat helyi tényeinek ismertetéséről. A korábban követett kutatási módszer ti. (a Gubernium Transylvanicum — in Politicis — ügyirat-állagának, a Thesaurariatus Acta 1*