Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

34 Trócsányi Zsolt helyen legyen az erdélyi főhadbiztossággal, s hogy az előbbinek instructióján változtatások szükségesek. Az Erdélyi Udvari Kancelláriától felségelőterjesztést várt az utasítás és a hatóság illetményei ügyében, addig a főbiztosság funkcióban levő tisztjeinek kifizethetőnek tartotta régebbi (a csökkentés előtti) illetményeit. (Ez gesztus volt a Kornis—Pettki—Gyulaffi-csoport felé, Kornis Antal lévén az első számú jelölt a főbiztosságra — rövidesen el is nyerte). Az országos főszámvevőséggel és a kincstartósággal, valamint az Erdélyi Udvari Kancelláriával kapcsolatos követelésekre adott válaszról már beszéltünk. A királyi tábla székhelyének kérdését a Konferenz (az országgyűlésével és a Guberniuméval együtt) visszautalta a rendekhez. Törvényszakairól hallgatott, de a már III. Károly korában felemelt illetményei kifizetését mintegy állandó működésének megindulásához kötötte, A vármegyénkénti két-két főispán működésére vonatkozó követelést nem fogadta el a Konferenz. Az adózás és hadellátás kérdéseiben, tekintettel a Habsburg-birodalom általános helyzetére, a konferencia nem vagy alig engedett a rendi követeléseknek. Fenntartotta az ingyen krajcár intézményét. A székelyek adózását in statu quo hagyta. Az élés ára tekintetében a községektől szolgáltatottakra mórvadónak tartotta a regulamentáris árat; ha azonban magánszemélyektől veszik át ezt, ez megegyezés szerinti áron történjék. A katonatiszti szállások kérdésében a Konferenz visszafelé fordította a rendek által jó néhányszor használt fegyvert: ezek a magyarországi szabályzat szerint építendők. A katonaságnak való széna- és zabszolgáltatás módját szabályozta. Az utolsó két év katonai túlkapásai ellenértéke visszatérítésének követelésétől maga a rendi küldöttség állt el, úgy nyilatkozva, hogy e kérdésben eltekintenek a további vitától, amennyiben rendelkezés történik a regulamentum szigorúbb betartására és az újabb kihágások ellen. (A Kizingtől való elégtétel-kérésről a Konferenz ülésén láthatólag nem esett szó.) A közigazgatási ügyek csoportjába tartozó rendi követelések közül a nemerdélyi vas Erdélybe vitelének kérdését azzal utalta vissza a Konferenz az országgyűlésnek, hogy a kincstartóság részvételével vitassa meg újra, s amenynyiben a nem-erdélyi vas jobb és olcsóbb, bevihető, a hazai vas ára pedig csökkenthető. A (jelentéktelen) postaügyi követelést elfogadta azzal, hogy a jelenleg jól működő postaelöljáró-mesterek, postások helyére csak haláluk vagy előléptetésük esetén nevezzenek ki erdélyieket, az olyan adományok pedig, amelyek szerint e tisztségek örökölhetők, semmisek. A kincstári vonatkozású követelések közül a Konferenz erős korlátozásokkal fogadta el a fiscus birtokfoglalásaira vonatkozót: a kincstár ne foglaljon önkényesen ingatlan és ingó vagyont az esetben, ha van igénylő vagy contra dictor (ilyenkor csak zár alá vegye azt), az így elfoglaltakat adja vissza; nóta, nyilvánvaló caducitas esetében s ahol nincs contradictor, különösen az ingóságokat foglalja le, hogy azokat szét ne hurcolják. A rendek megnyugtatására a konferencia hozzátette ehhez: az uralkodó a kincstár elidegeníthető javait illő becslés után és fizetség

62 fejében érdemes haza fiainak fogja juttatni. A becslést azonban változatlanul a kincstári szervek feladatának minősítette. A fiscalis jószágok bérbeadásánál sem biztosított kizárólagos jogot a haza fiainak, csak caeteris paribus volt hajlandó előnyben részesíteni őket; a jelen bérlőket hallgatólagosan meghagyta akkor is, ha ezek nem indigenák, de Erdély 62 Ti. zálogösszeg.