Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

32 Trócsányi Zsolt országhoz (Erdélyt is meghallgatva), Erdélynek így könnyű azt a választ adni, hogy területi követelései ügyében Magyarország és mások is (a Bánát vonatkozásában nyilván az Udvari Kamara) megkérdezendők. Zaránd megye kettős (magyar—erdélyi) joghatóság alatt állván, III. Károlynak a megye felosztására hozott 1732. évi (láthatólag nem végrehajtott) resolutiója értelmében kellene újra elővenni az ügyet, s udvari vegyesbizottságban kellene megvitatni (a felek bevonásával), mielőtt uralkodói döntés születnék. Az országgyűlés székhelye kérdésében a Konferenz kitért a válasz elől: 1742. augusztus 20-ra már Szebenbe hívták össze az országgyűlést — ha a rendek a jövőben Kolozsvárt akarják a gyűlés (és a Gubernium meg a királyi tábla) székhelyéül, ezen a diétán vitassák meg az ügyet, s tegyenek véleményes jelentést róla. (Mintha nem tették volna ezt már meg a rendi küldöttség útján. . .) A rendek törvényhozó jogát azzal az igen súlyos korlátozással állította volna vissza a Konferenz, hogy a királyi biztossal egyetértésben alkothatnak törvényeket (az uralkodó megerősítési jogának hangsúlyozása magától értetődő volt). Az uralkodó elé járulást megkötések nélkül csak magánosoknak, magánügyekben engedélyezte volna a Konferenz; közösségeknek ágensek és ügyvédek útján kellett intézni ügyeiket az udvarban, követeket csak előzetes uralkodói engedéllyel küldhettek fel. A nemesség kérésének teljesítésében bőkezűnek mutatkozott a konferencia (ez esetben is a megoldás személyi vonalra tereléséről lévén szó): a Rhédei-, Wass-, Radák- és Alvinczi-családnak báróságot adományoz tat ott volna, a nemességkérők közül (az Erdélyi Udvari Kancellária és a rendi küldöttség válogatása alapján) a legérdemesebb 30 családot nemesítette volna meg, azzal a megkötéssel, hogy a nemességet nyert magyar és székely családfő az esetben, ha nincs két-három jobbágya sem, maradjon adóköteles, a szász pedig csak honoris causa kapja meg a nemességet, a közterheket továbbra is viselje. Az indigenatus kérdésében a konferencia úgy fogalmazott, hogy az ezt kérők felségfolyamodványai kapcsán a rendek foglaljanak állást, s az uralkodó döntsön; a haza fiai sorába bevett személy ezer aranyat fizessen be közszükségre az országos pénztárba (Cassa Provinciális) — a taxa elengedésénél a rendek legyenek tekintettel az illető személynek az uralkodóval s a hazával szembeni érdemeire.

61 A rendek vagyonjogi követelései között a legnagyobb súlyt jelentő Neoacquistica-követélésekről úgy határozott, hogy az erdélyi birtokosok ilyen ügyeiben bizottságot kell létrehozni, amely a Diploma Leopoldinum, az 1712. évi uralkodói resolutio és az erdélyi törvények és szokások értelmében rendezze az ügyet, az igénylők azonban a jószágok szerint illetékes bíróságokhoz is fordulhatnak. E követelések mielőbb rendezendők — szögezte le a Konferenz (alappal, hiszen a Diploma Leopoldinum kiadása óta jó félszázad, III. Károly hivatkozott rendelkezése óta kerek 30 év telt el). A nova donatiók és királyi consensusok kérdésében az Udvari Kamara érdekeit kellett megvédeni. Oly esetben tehát, ha az okleveleiket elvesztő személyek békén birtokolják jószágaikat, a Konferenz felhatalmazta az Erdélyi Udvari Kancelláriát arra, hogy az Udvari Kamara befolyása nélkül adjon ki nova donatiót vagy collatiót nekik, királyi consensust is eszközöljün ki birtokszerzéseikre — ezekről azonban tájékoztatnia kellett az Udvari Kamarát, hogy az olyan esetekben, amelyekben kincstári jogok sérelméről van szó, ellentmondással élhessen. Az Erdélyből 61 Ennek kapcsán a Konferenz országgyűlési határozatot várt a polgárjogi taxáról» és állást foglalt az iránt, hogy a házat szerző vagy csak iparűző polgári rendű betelepedők a civil jurisdictio alá tartozzanak, és viseljék a közterheket.