Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
Bécs és Erdély 1741 — 1745 27 embereik alkalmasságában az erre (és számbeli fölényükre) szívesen hivatkozó reformátusoknál, s a jelen helyzetben katolikus személy által betöltött tisztség van üresedésben. Az Erdélyi Udvari Kancellária, a konferencia elé vitt javaslatában, jónak látja megtámogatni ezt — s kiderül, hogy az új alkancellár (vagy tán az előterjesztést szövegező Kozma tanácsos) ilyen kérdésekben semmivel sem gátlásosabb Bornemissza Jánosnál. Az előterjesztés hosszasan bizonygatta, hogy a sarkalatos tisztségeket, köztük a rendek elnökségét is, 50 nem a felekezeti hovatartozás, hanem csak a jelöltek érdemei és képességei alapján szokás betölteni. Nem tartotta bizonyíthatónak azt, hogy katolikus gubernátor mellett a rendek elnökének reformátusnak kell lennie, s ezt jónak látta többek között azzal az „érvvel" megtámogatni, hogy a református Bánffy György gubernátor mellett a szintén református Keresztessi Sámuel volt az országgyűlés elnöke. 51 Arra is hivatkozott, hogy az akatolikus fejedelmek alatt a főtisztségekre (különösen a fejedelmi tanácsba) saját felekezetük tagjai kerültek. 52 A református rendeknek arra az érvére, hogy övék a rendek többsége, előbb az országgyűlés katalógusának adataival [!] válaszolt, 53 aztán azzal, hogy amennyiben az így számított többséghez még hozzáveszik a közrendű [!] örményeket [!], bulgárokat [!], a más tartományokból Erdélybe települt német katolikusokat [!] s végül a görög egyesült románokat [!], mindenképpen ők teszik Erdély többségét. Ha tehát többségben vannak a katolikusok, ez a reformátusok igényei ellen szól —, ha kevesebben, akkor az uralkodónak (az akatolikus fejedelmek példájára is) tisztségek betöltésénél és más adományoknál őket kell előnyben részesítenie, hogy a katolikus felekezet megerősödjék, az akatolikusok pedig hajoljanak az áttérésre. Mária Terézia — kiált fel a felterjesztés szerzője —, mint abszolút és örökös uralkodó, élhet azzal joggal, amivel a csak választott erdélyi fejedelmek éltek ! Bethlen Ádám személyének külön is irányoz egy vágást: a belső titkos tanácsosság nem alap erdélyi tisztségek elnyeréséhez, ö is használja a „de cujus vice agitur 5 '-érvet: a katolikus Bornemissza János után újra katolikus országgyűlési elnök kell hogy következzék. Minthogy pedig Pettki régóta beteg, s nem vállalná ezt a tisztséget, a 60 A rendek elnökének tisztét a Diploma Leopoldinum nem sorolta az ún. sarkalatos (cardinalis) tisztségek közé. 51 Keresztessi Sámuel országgyűlési elnökségét az uralkodó kifejezetten azzal az indoklással nem hagyta jóvá, hogy így tovább nőne a főtisztségekben a reformátusok túlsúlya; helyette a katolikus Haller Istvánt nevezte ki e tisztségre. 52 Ez az állítás is csak részben igaz. Az erős református Bethlen Gábor és I. Rákóczi György mellett kancellár a katolikus Kovaesóczy István, II. Rákóczi György kancellárja a szintén katolikus Mikes Mihály, egy másik Mikes, Kelemen az ismeretesen hitbuzgó Apafi Mihály korában tölti be a rendek elnöke tisztségét; a fejedelmi tanácsban református fejedelmek idején is vannak katolikus tanácsurak — esetleg a tanács többsége is katolikus. 53 Az országgyűlés résztvevői között tetszőleges arányú volt az ún. regalista (uralkodói meghívás alapján az országgyűlésen részt vevő személy). Minthogy Erdélyben 1690 előtt nem volt szokásban a nyugat-európai főrangok rendszere (aki grófi vagy bárói rangot viselt, ezt a Habsburg-királytól vagy kivételesen más külföldi uralkodótól nyerte), a fejedelmi korban nem az ilyen rang, hanem birtokaik ós tekintélyük alapján hívtak meg főbb személyeket a gyűlésbe. Ez a gyakorlat megmaradt azután is, hogy Erdélyben is elterjedt a főrangok nyugat-európai rendszere: még a reformkor országgyűlései regalistáinak jó része sem visel grófi vagy bárói rangot — ugyanakkor, Magyarország gyakorlatától eltérően, nem járt ki automatikusan az arisztokrata-családok felnőtt férfitagjainak az országgyűlési meghívás. 1740 táján tehát az uralkodó, nagyszámú katolikus személy országgyűlési meghívásával, olyan felekezeti arányt alakított ki az országgyűlésen, amilyet jónak látott.
