Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - IRODALOM - Bertényi Iván: Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. A Chronologia és az Oklevéltani naptár összevont, javított és bővített kiadása. Budapest, 1985 / 264–266. o.

Irodalom 265 dosításra is sor került, amelyeket részben a két mű együttes kiadása, részben az így kialakított új kronológiai segédkönyvvel szemben támasztható magasabb igények indokoltak. Szentpétery Oklevéltani Naptára eredeti kiadásának az elején dióhéjban összefoglalta azokat az alapvető elméleti kortani ismereteket, amelyek a naptár használatához szükségesnek látszottak. Minthogy most a naptárral együttesen megjelentetett Ghronologiában ezek az alapfogalmak részletesen kifejtve megtalálhatók, az Oklevéltani Naptár elején a jelen kiadásban a vonatkozó részek nyugodtan elmellőzhetők voltak. Az új kiadásban legfeljebb az kifogásolható, hogy az 1923-as Ghronologiának azokat a visszautalásait, amelyekben az az 1912-es Oklevéltani Naptár valamelyik táblázatára hivatkozik, minden esetben át kellett volna írni a jelen kiadás megfelelő (új) oldalszámára, hogy a kérdéses utalás az új, közös kiadásban is megtalálható legyen. (így pl. az 52. p. í. sz. lábjegyzetében jelzett epacta táblázat az Oklevéltani Naptár 26. lapja helyett az új kézikönyv 127. lapján található.) Az eredeti kiadásokon végrehajtott változtatások általában bővítések. Csak helyeselhető, hogy az eredeti, Szentpétery féle Oklevéltani Naptárban közölt változatot meghaladva a 35 naptár közül az egyes éveknél felhasználhatók kiválasztásához szükséges naptármutató számok sorozatát túlvitték a második évezred záró évén, s így a kézikönyv most rnár 2059-ig használható. A korábbihoz képest — Szentpétery kéziratában ránk maradt — bővített változatban látott most napvilágot a török időszámítás elemeit tárgyaló fejezet, valamint (bővítve és javítva) a keresztény ünnepek és egyéb időjelölő kifejezések ÉRSZEGI GÉZA által sajtó alá rendezett összefoglaló jegyzéke. SZÖGI LÁSZLÓ tollából sor került a pápák névsorának a kiegészítésére II. János Pálig^s ugyancsak örömmel üdvözölhető bővítés a zsidó naptár és naptári ünnepek RAJ TAMÁS által készített összefoglalója, valamint a régi magyar naptár — Bálint Sándortól átvett, Észégi Géza által összeállított — bemutatása. A kötet kézikönyvként való felhasználását hivatott elősegíteni Gazda Istvánnak a kronológia magyar nyelvű irodalmáról készített bibliográfiai útmutatója és Szögi Lászlónak a fontosabb magyar világi és egyházi méltóságok archontológiájáról készített összeállítása. Az itt elmondottakból látható, hogy olyan kronológiai kézikönyv jutott most az olvasó kezébe, amely az eddig használatban levő, hasonló célú munkáknál jóval hatékonyabb segédeszközt fog jelenteni a magyar történelem bármely korszakában kutatók számára. Éppen ezért — s mert könnyen elképzelhető, hogy a jelen kiadás hamarosan kifogy, s a munka újabb megjelentetésére is szükség lesz — az alábbiakban néhány olyan megjegyzést tennék, amelyek figyelembevételével — megítélésem szerint — a munka még használhatóbbá lenne tehető, illetve néhány kisebb hiányosságra, korrigálandó hibára hívnám fel a figyelmet. Egy újabb kiadás esetén az archontológiai fejezeteknél feltétlenül gondolni kellene legalább a hazánkkal szomszédos és a vezető európai országok uralkodóinak, köztársasági elnökeinek és miniszterelnökeinek az összeállítására. Kiindulásként H. Grotefend: Taschenbuch der Zeitrechnung\a szinte már megszámlálhatatlan kiadásainak valamelyike (persze lehetőleg egy modernebb), Broniszlaw Wlodarski: Ghronologia Polskaja (Warszawa, 1957.), illetve (és) más hasonló kézikönyvek vonatkozó táblázatait átvéve a német-római királyok és császárok, az angol királyok, a francia királyok és császárok, a lengyel királyok, orosz nagyfejedelrnek és cárok, a török szultánok, illetve az új- és a legújabb korban a hazánkkal szomszédos országok állam- és kormányfői kerülhetnének bele az új kiadásba, de távlatilag arra kellene törekedni, hogy valamennyi fontosabb európai ország állam- ós kormányfői, s rajtuk kívül az Amerikai Egyesült Államok elnökei, a XIX. század utolsó harmadától a japán császárok és miniszterelnökök, valamint a kínai állam és kormányfők is szerepeljenek. A szocialista országok esetében a fentieken kívül a kommunista (munkás-) pártok fő- (illetve első) titkárainak az archon tológiai adatsorai is felveendők lennének. A mostani kiadásban is szereplő adatsoroknál esetenként a jelenleginél is jobban érzékeltetném, hogy — különösen a korai időszakban — a szerepeltetett tisztségviselők feltüntetett évei, sőt, olykor nevei, illetve egyáltalán hivatalviselésük, illetve tisztségviselésük is bizonytalan. Természetesen itt most nem egy részletesebb hivataltörténeti bevezetést hiányolok, hanem arra gondolok, hogy jelenleg csak a horvát, szlavón és dalmát bánok listájánál szerepel egy olyan utalás, hogy „vázlatos összeállítás" (ami még mindig túl enyhe), miközben a legkorábbi nádorok, országbírák listája olyan bizonyosságot „sugall" már a XI., illetve a XII. századtól kezdve, mint a jól adatolt XVIII— XIX. századi tisztségviselőké; az erdélyi vajdák esetében pedig pl. az 1111-ben „princeps idtrasilvanus"-ként előforduló Merkur ugyanolyan minősítésű tagja a táblázatnak, mint mondjuk a XV. századi Csáky László. Kívánatos lenne a nádorok sorozata után (vagy másutt) hazánk miniszterelnökeit is felvenni, vagy legalább utalni Bölöny József köny-