Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
26 Trócsányi ZsoU az erdélyi vezető elit előtérbe kerülő újabb és újabb csoportjai ezzel az örökséggel. Mindenesetre már Gyulaffi László az erdélyi udvari alkancellár, amikor az erdélyi küldöttség által hozottak konferenciai tárgyalásra kerülnek. Haller, Mária Terézia már említett resolutiója értelmében, nem utazhat fel Erdélyből, így a küldöttséget Pongrácz György vezeti, tagjai pedig a megyék részéről (Pongrácz mellett) a református Teleki Mihály, a székelységből az egyetlen (szintén református) Lázár János, s a két evangélikus szász Peter Binder és Mihael Schüller 48 — egyetlen katolikus két-két református és evangélikus ellen (az unitárius küldöttet, mint várható volt, nem bocsátották fel), egy székely deputátus két-két magyarral és szásszal szemben, mintegy annak demonstrálására: mennyire nincs súlya ezeknek a momentumoknak a birodalmi vezető elit számára. 3. A Konferenz és a királynő válasza A küldöttség felérkezésének pontos dátuma nem ismeretes. 1742 kora tavaszán foglalkoznak a birodalom irányítói először a neki adandó válasz kérdésével. A birodalmi vezető elit az erdélyi rendi programot elsődlegesen személyi kérdésekké kívánja egyszerűsíteni: személyi ambíciókat, hiúságukat kielégíteni, olyanokat vezető pozíciókba emelni, akikkel nem lesz nehéz az együttműködés. A Bornemissza—Haller-csoport katolikus ellenzékének legnépszerűbb és egyben legaktívabb tagja, Gyulaffi László, már 1741 júliusa óta (valójában csak 1741 vége vagy 1742 legeleje óta) erdélyi udvari kancellár, betöltésre vár Bornemissza másik fontos (a gyakorlatban sohasem ellátott) funkciója is, az országgyűlési elnökség, s 1741 végén meghal Kornis István, üres hát az országos főbiztos tiszte is. Személyi igényeket bőséggel lehet hát kielégíteni — kérdés, hogy hol s milyen (tényleges vagy látszat-) engedmények szükségesek a decentralizáció erői javára? Az első ilyen kérdésben, az országgyűlés elnökségében, a konferencia 1742. március 3-án foglal állást először. Ahhoz — szól a megvitatásra került előterjesztés —, hogy az erdélyi törvények közül törölni lehessen a Habsburgés katolikus-ellenes cikkelyeket, be kell tölteni a Bornemissza János lemondásával megürült országgyűlési elnöki (és egyben guberniumi tanácsosi) tisztséget, mert törvényeket az országgyűlés csak rendes elnök vezetésével hozhat. A Konferenz úgy látja: a jelenleg Erdélyben folyó országgyűlésből kell jelölni e tisztségekre személyeket. Mária Terézia egyszerű „placef'-tel hagyja jóvá a javaslatot. 49 Az országgyűlési jelölésre sor is kerül — s megint kiderül, hogy a református rendek szervezettebbek a katolikusoknál (e tisztségre csak ez a két felekezet jöhet szóba). A katolikusoknak a legtöbb szavazatot elért három jelöltje közül Bálintit György 67-et kap, a nálánál jóval rangosabb Pettki csak 58-at, Thoroczkai János fogarasi főkapitány pedig 46-ot; a reformátusok első jelöltje, Bethlen Ádám Fejér megyei főispán, titkos tanácsos kapja a legtöbb szavazatot az összes jelölt közül (70-et), a két másik református jelöltnek (Teleki Sándor és Bánffy Zsigmond guberniumi tanácsosoknak) 54—54 jut. A katolikus rendek jónak látják hangsúlyozni, hogy a tisztség őket illeti, ők sem állván hátrább az uralkodó iránti hűségben és engedelmességben vagy 48 MOL-EK:AÖ 1742:399. sz. «Uo. 1742:44. sz.
