Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - IRODALOM - Zsoldos Attila: Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100.) Bp., 1983 / 256–258. o.

256 Irodalom helyett a helyszínre utazó pályázó 250 forintos segédtanítói fizetéssel volt kénytelen beérni. Az átlagfizetés a „rendes" tanítóknál 1875 előtt 410, 1875 után 380 forint körül mozgott; e fizetést néhány helyen terhelte, hogy a segédtanítót {átlagkeresete 160—230 forint) a „rendes" tanítónak saját fizetése terhére kellett alkalmaznia. A tanító jövedelmének nagy részét 1868 után is a természetbeni juttatások (föld, legelő, erdő, esetenként a község lakosainak munkaereje a föld megműveléséhez) tették ki, a gazdasági viszonyok ugyanis nem tették lehetővé a készpénzfizetést. A gazdasági viszonyok romlásával párhuzamosan — amikor sok tanítót el is bocsátottak — a tanítók kiegészítő foglalkozás után néztek, ami nemegyszer az oktatás színvonalának csökkenéséhez vezetett. A tanulmány ezek után az új tantervből (1869) eredő feladatokat veszi számba. A tanítóknak, mielőtt tanítani kezdték volna, maguknak is el kellett sajátítani az új tananyagot, ami nem sikerült maradéktalanul, mivel jó néhányuk képesítés nélküli volt és segédkönyvek sem álltak rendelkezésre. Éppen ezért vált fontossá a tanítóképzés fejlesztése. Somogyban Csurgón nyitottak állami tanítóképzőt (1868), amelynek történetét részletesen ismerteti a tanulmány. A képző munkáját a rossz elhelyezési körülményeken túl az oktatói gárda kezdeti színvonaltalansága is nehezítette. A képző nemcsak tanítóképzéssel, hanem továbbképzéssel is foglalkozott, 1872-ben például 140-en jelentkeztek egy hathetes tanfolyamra a megye néptanítói közül. A tanítók a tanítóegyleteket is felhasználták az önképzésre. Az 1869-től létrejövő egyletek járásonként, felekezeti különbség nélkül igyekeztek összefogni a megye néptanítóit, de felekezeti egyletek is alakultak. A tanítóegyletek működésére az országos politika jelentős hatással volt: a kormány mindenütt a mérsékeltebb irányzatot igyekezett a egyletek vezetéséhez juttatni a radikálisabb tanítókkal szemben. A Magyarhoni Tanítóegyletek Országos Szövetségének 1874-ben történt betütása a helyi tanítóegyletek működésében országszerte — így Somogyban is — megtorpanást okozott, amit az anyagi nehézségek és — a sokszor kicsinyes vitákba torkolló — belső ellentétek csak tetőztek. Ez annál is inkább sajnálatos, mert az egyletek közgyűlésein igen színvonalas szakmaimódszertani előadások hangzottak el, nagyban hozzájárulva a néptanítók továbbképzéséhez. A tanulmány a következőkben a tanügy és a Somogy megyei sajtó viszonyát vizsgálja. Az elemzést a megyei lap, a „Somogy" cikkein kezdi, nyomon követve alap hasábjain zajlott tanügyi vitákat. A lap lelkesen pártolta a népiskolák és a néptanítók ügyét, helyt adva a különböző reform-elképzeléseknek, tudósítva a lezajlott eseményekről, például az iskolatanácsi ülésekről. A hetvenes évek elején azonban a lap egyre inkább a politika — sőt a nagypolitika — felé fordul, a nevelési tárgyú cikkek főként az olvasók érdektelensége miatt elmaradnak, számuk folyamatosan csökken. A helyzeten nem segített a „Somogy megyei Tanügyi Lap" sem, amelynek mindössze egyetlen száma jelent meg, az is visszhangtalanul. Sokkal sikeresebb volt az 1881-ben először megjelenő „Népiskolai Szemle". A csurgói tanítóképzőre támaszkodó, az új módszereket bemutató, friss, megújulni tudó lap 1886-tól új címen, nagyobb terjedelemben és bővebb tartalommal jelent meg, bizonyítékát adva ezzel életképességének. Kelemen Elemér dolgozata színvonalas, igényes munka. A szerző a kor és a probléma jó ismerője, ezt a témában már publikált dolgozatai bizonyítják. Témáját a levéltári források nagyfokú felhasználásával és alapos ismeretével közelíti meg, adatait biztos kézzel kezeli, munkájából hiteles kép kapható a tárgyról. Éppen azért, mert kutatásait egyetlen megyére korlátozta, a rendelkezésére álló anyag keretein belül a téma mindenre kiterjedő feldolgozását tudta nyújtani. Tordai György • BOLLA ILONA: A JOGILAG EGYSÉGES JOBBÁGYOSZTÁLY KIALAKULÁSA Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983. 294 p. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100.) Ünnepi alkalomhoz méltó kötettel jubilált az Akadémiai Kiadó. A magyarországi feudalizmus történetének egyik legdöntőbb kérdését, a jogilag egységes jobbágyság kialakulását tárja elénk Bolla Ilona a rendelkezésre álló források teljességének felhasználásával. A téma régóta jelen van történetírásunkban, ezúttal azonban a szerző teljesen új