Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741-1745 23 révén folyamatos hivatali kapcsolatban van a katonai szervekkel {ha nem is feltétlenül zavartalan hivatali kapcsolatban). Az azonban tény, hogy a magyar natio katolikus jelöltjei közül Haller János mögött Pongrácz György kapja a legtöbb szavazatot (27-et).

36 Pongrácz, a volt kuruc vezető, 1711 után igen határozottan építi karrierjét: rekatolizál, az 1730-as években, a királyi tábla elnökeként, az újjászervezendő hatóság instructiójának vitájában mindenkinél keményebben képviseli a központi kormányzat általa vélt érdekeit, s nyilván további emelkedésre vágyik. Ha Haller nem utazhat fel, ő mint a rendi küldöttség legmagasabb hivatali rangot viselő katolikus tagja a küldöttség vezetője — és bizonyosan oda fog állni, ahol az erőt látja. A küldöttséget tehát egy céltudatos karrierista vezeti Haller Erdélyben maradása esetén, legtekintélyesebb embere pedig Gyulaffi László. Hallernek tulajdonképpen most már alternatíva sem marad: vagy felmegy, és úgy ingatják meg Erdélyben pozícióját, vagy otthon marad, akkor a Bécsben folyó játéknak lesz kiszolgáltatva — de semmiképpen sem bölcs szembehelyezkednie Lobkowitz álláspontjával. 1741. május 12-én kapitulál: a Gubernium jelzi álláspontját a rendeknek, hogy a gubernátor felutazásának nem engedélyezése esetén újabb szavazás nélkül a szavazatok rendjében utána következő (tehát Pongrácz György) lépjen a helyébe. A május 13-i országgyűlési ülésen ugyan számosan új választást sürgetnek arra az esetre, ha az uralkodó nem engedné felutazni Haliért, de a rendek végül is a Gubernium döntésére hagyják az ügyet, az pedig megmarad május 12-i álláspontjánál. Az országgyűlés ezek után pár nap alatt lebonyolítja a küldöttség felbocsátásával és a zárófelirattal kapcsolatos adminisztratív teendőket és 1741. május 18-án befejezi munkáját.

37 2. Bornemissza János bukása A Gubernium a küldöttség megválasztásáról azonnal tájékoztatta az Erdélyi Udvari Kancelláriát. Ott Bornemissza János igyekezett menteni maga és pártja pozícióját. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1741. május 20-i felségelőterjesztésében, amely a Ministerialkonferenz 1741. május 26-i ülésén a tárgyalási alapot szolgáltatta, a legkülönbözőbb oldalakról igyekezett lej aratni az országgyűlés állásfoglalását a küldöttség ügyében. Hitelt érdemlő tájékoztatásokból van tudomása róla — írta —, hogy a követség módja és létszáma körül rendkívül éles viták folytak az országgyűlésen, s a hetes létszámról szóló határozat nem egyhangú volt, csak többségi. (Ez igaz — de a Ministerialkonferenz előtt a reálistól eltérő akusztikát kaphat.) Sohasem volt példa rá, hogy Erdélyből ily létszámú küldöttség utazzon fel — folytatta —; 2—3, egy esetben 4 főből állt az erdélyi delegáció, 1718-ban csak Mártonffi püspök jött fel. (A torzítás itt abban van, hogy ezeknek a kisebb létszámú küldöttségeknek is más lehetett a súlya, mint az 1741. évinek — gondoljunk Bánffy gubernátor, Bethlen Miklós és Apor István 1698. évi bécsi tartózkodására —, vagy más helyzetben más funkciót láttak el.) Annak az aggályának adott kifejezést, hogy ennyi követ feljövetele, több felekezetből és natióból, csak zavarokra, vitákra ad okot — s felhívta a figyelmet arra, hogy a 7 személyből csak kettő katolikus. 38 Jkv. 1741:177. (a rendek 1741. május 16-i feliratában). 37 A küldöttség instructiója kidolgozásának menetére, megválasztására, s a vele kapcsolatos további lépésekre lásd: Jkv. 1741:131 — 145.