Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
24 Trócsányi Zsolt Bornemissza most, Hallerhez hasonlóan, szintén feladta a viszonylagos vallásbéke álláspontját pozíciója mentésére. Az a tapasztalat — folytatta érvelését —, hogy amennyiben Erdélyben tisztségekről és vallásügyekről van szó, az a katolikusok közösen lépnek fel. (Ebben megint van annyi részigazság, hogy az 1733. évi gubernatori jelölésnél a reformátusok aránytalanul szervezettebbek voltak a katolikusoknál — de mit ért ez a szervezettség ? Ekkorra már a katolikusok vezető pozíciója biztonságosan szilárd volt Erdélyben is.) Minthogy a jelen küldöttség követelései is elsősorban felekezetiek lesznek — folytatta, itt már a valósággal homlokegyenes ellenkezőt állítva (az instructióban egy szó sem volt felekezeti sérelmekről vagy követelésekről, nyilván a rendek egyetértése végett) —, veszélyes lesz öt akatolikust felengedni a két katolikussal szemben. A követség összetételére tett javaslat Bornemissza legkitűnőbb politikai ravaszkodásai közül való. Az Erdélyi Udvari Kancellária feltételezi — írta a felterjesztés —: Mária Terézia resolutiójának az a kitétele, hogy a három natióból jöjjenek fel követek, oda célzott, hogy csak három küldött legyen; ebből kiindulva azt javasolta, hogy a magyar natióból Haller gubernátor legyen a küldöttség tagja, a székelyből Lázár János, a szászok közül Schüller (ezek nyervén többséget). Bornemissza most úgy játszik a tűzzel, mint 1734— 35 legforróbb napjaiban: Gyulaffit a református Lázárral üttetné el a felmeneteltől (Lázár valóban több szavazatot kapott amannál), de hát hol van Haller János szavazattöbbsége? A Kancellária, álláspontjának némi nyomatékot kívánván adni felekezeti buzgalma mutatásával, III. Károly 1715. évi döntésére hivatkozva kizárná az unitárius küldöttet a deputációból. Haller feljövetelét még azzal is megindokolja: helyes volna, hogy a gubernátor személyesen tájékoztassa az uralkodót Erdély ügyeiről. A felségelőterjesztés végezetül figyelmeztette a királynőt: ne higgyen a szavazás eredményéről felérkező esetleges híreszteléseknek. 3 8 Az alkancellár kétségbeesett merészséggel játszott — egy ideig (talán Lobkowitz jelentése nem érkezvén még fel, talán a Bornemissza—Haller-párt ellenzékének lépései késvén) úgy tűnt: megint eredményesen. Annál is inkább, mert a birodalom vezető garnitúrájának figyelmét a magyarországi országgyűlés kötötte le, s nem tudott kellően foglalkozni az erdélyi küldöttség ügyével, így az 1714. május 26-i Konferenz-ülés úgy foglalt állást, hogy a küldöttség felengedése a magyar országgyűlés végéig elnapolandó, létszáma azonban valóban túl nagy, összesen három személy jöjjön fel a három natióból (a Konferenz is így értelmezte Mária Terézia korábbi döntését), a gubernátor maga is (őt a nemrég kinevezett, rövidesen Erdélybe érkező Klobusiczky római katolikus püspök, mint a Gubernium rangelső tanácsosa helyettesítse), 39 az Erdélyi Udvari Kancellária pedig bölcs mérséklettel tudja ki: milyen sérelmeket kíván előterjeszteni a küldöttség ? Mária Terézia azzal a megjegyzéssel fogadta el a Konferenz javaslatát, hogy lehető kegyes szövegezéssel kell élni a követség létszámát illetően, hogy a rendeknek ne legyen oka panaszra. 40 Láthatólag sem Mária Terézia, sem a konferencia tagjai nincsenek tájékozva mi is történt az országgyűlésen és miről van szó most, úgyhogy Bornemissza egy újabb, 1741. 38 A kancelláriai felségelőterjesztés: MOL—EK: AG 1741:102. sz. 39 Ez a javaslat nem éppen vallott bölcsességre. Klobusiczkynak semmiféle erdélyi politikai gyakorlata nem volt; vajon hogyan kezdte volna erdélyi politikusi tevékenységét mindjárt az ország kormányzásával? 40 Az 1741. május 26-i Konferenz-ülés felségelőterjesztése: MOL—EK:AG 1741: 98. sz.
