Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

22 Trócsányi Zsolt (A rekatolizációs folyamat a szászoknál egyelőre lassú, de legfőbb mozgatója éppen az ilyen remuneráció: tisztségadományozások vagy azokat mintegy előkészítő — vagy csak tekintélyt jelentő — megbízatások stb.) Most Haller, aki 1738-ban, a katonai szerveknek épp a Bornemissza—Haller rezsim által létrehozott viszonylagos vallásbéke elleni támadásának egyik fő visszaverője volt, hajlandó a felekezeti viszálykodást is elszabadítani a választási eredmény annullálására: maga is protestál a szászok közül pusztán evangélikusok választása ellen. A szász natio erre reprotestál a katolikus rendek 1741. május 10-i protestatiójára, a katolikusok pedig újabb reprotestatiot jelentenek, s egyben csatlakoznak a gubernátor protestatiójához. Haller most az első vonalon (saját felutazása ügyében) támad tovább: megismétli előbbi nyilatkozatát az iránt, hogy kész felutazni, de ehhez az uralkodó engedélyére van szükség; gondoskodjanak hát róla, hogy ki menjen fel, ha ő nem kap engedélyt. Ujabb lehetőség a választás eredményének felborítására: az új katolikus jelöltnek tekintélyesnek, a Habsburg vezető elit számára megfelelő tárgyalópartnernek kell lennie. A diétán pedig, a gubernátor újabb üzenete után, teljes a kavarodás: egyesek nem tartják szükségesnek az új választást, bízva abban, hogy Mária Terézia engedélyezi Haller felmenetelét, mások az engedély elmaradása esetén a szavazatok rendjében utána következőt léptetnék helyére, ismét mások az új szavazás mellett vannak. Itt lép be egy új tényező a harcba: Lobkowitz királyi biztos, akinek a rendek be kell hogy jelentsék a választási eredményt. Azt kell mérlegelnünk, hogy Lobkowitz katona, riasztóan sikertelen hadvezér ugyan,

34 de mégiscsak a Haditanács reprezentánsa Erdélyben, és egyben az uralkodó képviselője az országgyűlésen. Az uralkodó akarata pedig az, hogy Erdélyből utazzék fel rendi küldöttség — ő most katonásan végrehajtja ezt. Annál is inkább, mert a birodalmi vezető elit katonai csoportjának (személy szerint neki is) van mit visszafizetnie a Bornemissza—Haller-csoportnak 1734-ért (a teljes katonai uralom meghiúsításáért) és 1738-ért. így amikor a rendek küldöttei bejelentik neki a választási eredményt, gratulál a megválasztottaknak, örömét fejezi ki, hogy így az országgyűlés rövidesen véget érhet (itt azzal a nem gyakori esettel állunk szemben, amikor egy politikus örömnyilvánítása Őszinte). Helyesli a rendeknek azt a szándékát, hogy feliratot intéznek az uralkodóhoz Haller felutazása ügyében, támogatását is ígéri ehhez az akcióhoz — abban az esetben viszont, ha a gubernátor mégsem kapna engedélyt a felutazáshoz, helyesnek látná, ha a szavazók rendjében utána következő lépne a helyére. Tisztázatlan, hogy kikkel állt kapcsolatban Lobkowitz Erdély vezető politikusai közül (különösen az 1741. február—májusi országgyűlés idején),

35 de nem elképzelhetetlen, hogy a Bornemissza—Haller-csoport ellenfelei megtalálták hozzá az utat — annál is inkább, mert legtekintélyesebb emberük, a gubernatorságtól 1734-ben elütött Kornis István országos főbiztos tisztsége 34 A lengyel trónöröklési háború idején Szicília kormányzója. Messinát védi, aztán feladja. Az osztrák örökösödési háborúban a Pilsennél összevont császári seregek parancsnoka; nem tudja megakadályozni a szász—bajor—francia seregek Prága felé vonulását, majd a város elestét, seregével vereséget is szenved. Nem eredményesebb további hadvezéri tevékenysége sem (legfeljebb azt tegyük hozzá: ezzel nem rí ki a korabeli Habsburg-tábornagyok átlagából). Lásd erre: Wurzbach 15. k. 342 — 345. 35 A rendelkezésünkre álló hazai források nem adnak választ erre. A főhadiparancsnokok országgyűlési királyi biztosi tevékenységükről is jelentéseket tettek a Haditanácsnak. A jelentések feltehetőleg a Haditanács levéltára fŐállagának erős selejtezése után is fennmaradtak — használni azonban e kérdésre vonatkozóan nem volt módunk őket.