Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Várkonyi Ágnes, R.: A Confessio értékrendszere / 215–225. o.

222 B. Várlconyi Ágnes át az egyik időregiszterből a másikba. A két idősíkot oda- és visszautalásokkal kapcsolja állandóan össze, és jelképek, elmélkedő részek beiktatásával teremti meg a különböző részek gondolati egységét. Korábban a gyermekkori élmé­nyekkel foglalkozó részeket vizsgáltuk az idősíkok játékára figyelve, s kimu­tattuk, hogy a Confessio történeti információi két rétegben helyezkednek el. Az egyik a közvetlen leírások, tényközlések rétege. A másik a szimbólumok, allegóriák, szubjektív közlések rétege. Ebben a világban a történeti valóság absztrakt szubsztanciája ragadható meg. 30 A szervezkedés szűkszavú elbeszélését megszakító első elmélkedés a hiva­tása felismerésének élményét mondja el. A sötétségben tévelygő megvilágoso­dik, de azt is felismeri, hogy nem méltó és nem kész a nagy feladatra. A máso­dik, a már külön fejezetbe foglalt elmélkedés ,,Az Ádámban megromlott emberi természet újjászületéséről" az adott történeti szituációban rejlő kérdéssel fog­lalkozik. Egyénnek és közösségnek kettős értelemben vett bűnös állapotból kell újjászületnie. Le kell vetkeznie az ősök bűneit és képességeit kell megú­jítani. A megújulás igénye régóta végigkísérhető a magyar politikai gondolko­zásban. Oláh Miklóstól Magyarin át Wesselényiig szinte minden számottevő politikusnál olvashatunk arról, amit Zrínyi már mint legfőbb necessitast fogal­maz meg. De talán sehol nem olyan végletes a kívánság, merész a program, mint Rákóczi Vallomásaiban. Bibliai szöveg és politikum szinte teljesen egy­beötvöződik. Isten fia visszatér a pusztából, hogy megkezdje nyilvános szerep­lését, betöltse hivatását, a megváltás művét. Rákóczi előtt is ez a feladat áll. Dialógusában a Te és az én oly gyorsan váltakozik, hogy alig lenne megkülön­böztethető, ha nem figyelnénk a kulcsmondatra: ha uralkodni akarsz, kövesd példáját. A megújulás útja tövises és meredek: lemondás, meghurcolások, élet­veszedelmek, áldozatok, a halál árnyéka, a Kálvária. De az új élet, a megváltás műve Rákóczi profán fohászaiban az ország jobb sorsával azonos. A test ugyan kész, de a lélek erőtlen gondolat többször visszatér és a fohászok rendhagyó invokációvá épülnek. „Világosítsd meg elmémet, hogy fel­ismerjem, mit kell tennem". „Természetfeletti segítségre van szükségem, hogy megcselekedjem mindazt, amelynek érdekében munkámat meg kell kezde­nem". 31 Melyik fejedelem hangja ez ? A török földről háborúba készülő bujdosó fohászkodik így, vagy 1700 nyarán Bécsben a töprengő fiatal herceg beszél? Nemcsak az egyik és nem is csak a másik, hanem mindkettő, de úgy, hogy a jó és rossz közötti választás tudatos képességével élő ember szól. A két idősíkot tematikailag egybeépítő szerkezetnek mesteri példája ezt a megújulás-meditá­ciót záró gondolatsor. „Ha kiválasztottál, mutasd meg védő karod erejét mél­tatlanságomban (erőtlenségemben). Ezt az erőt hívom segítségül felszabadítá­sára annak a népnek, amelynek egykor élére állítottál. Tekints ínségemre, ne feledkezz meg a szegények és özvegyek siralmairól. Halld meg kiáltásait, vilá­gosítsd meg a vakságban tévelygőket, engedd, hogy aklodba vezessem őket itt a földön" („et fac ut ducam eum in ovile tuum in terris"). 32 Ez már előlegezi 80 Az „Ergo solus remansi cum serpente" című fejezet Kritika ós emlékezet Váz­lat II. Rákóczi Ferenc Thököly-képeiről című tanulmányunkban. (A Thököly felkelés és kora i. m.) 284 kkl. 31 „Tllumina me, ut cognoscam, quid me facere oporteat . . ." Confessio: 91. 82 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents