Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
Bécs és Erdély 1741-1745 21 az, hogy salaristákat ne küldjenek fel. A rendek megkérdezik: kik tekintendők salaristáknak; a Gubernium szerint saját tagjai s a királyi tábláé. Arról lehet szó, hogy Haller János gubernátor tart tőle: vagy nagyon kevés szavazatot kap a választásnál, vagy ha mégis fel kell utaznia, távollétében teszik tönkre pozícióját — a Gubernium üzenete ti. blöff. Lobkowitz ugyanis 1741. május 7-én írásban tiltakozik előző napi levelének félremagyarázása miatt (abban valóban nem volt szó ilyen szándékáról). Május 8-án publikálják levelét. 9-én végre megtörténik a szavazás, a szavazatok másnapi összeszámlálásánál azonban újabb zavar (feltehetőleg amiatt, hogy egyesek hét, mások csak négy személyre szavaztak), a Gubernium új szavazást javasolt, a királyi biztos roszszallja az időveszteséget, végül is újra szavaznak. Az eredmény jelzi Haller János aggályainak alapos voltát: ő kapja a legkevesebb szavazatot a jelölésbe bekerült hét személy közül. Az egyes natiok közül a szászok és a székelyek koncentrálnak a legjobban, a felekezeteknél (itt csak a katolikusok és a reformátusok jönnek szóba, hisz evangélikusokat csak a szász natio választ — de csak azokat) a reformátusok lényegesen jobban, mint a katolikusok. Az eredmény: A magyar natióból a katolikus jelölt a református a székelyek részéről a katolikus jelölt a református a szász natióból az unitáriusok közül Haller János gubernátor 29 szavazattal, Teleki Mihály 51-gyei, Gyulaffi László 63-mal, Lázár János 31 67-tel, Mihael Schüller 32 81-gyei, Peter Binder 33 53-mal, Simon János 31-gyei. A Bornemissza—Haller-szövetség alatt megmozdult a föld. A velük szemben álló katolikus arisztokraták (a Kornisok, Pettkiek és a velük tartók) Gyulaffi Lászlót tolják az előtérbe, aki (42 évével) fiatal, tetterős ember, a nagy katolikus arisztokrata családok egyikének sarja, apja az 1690-es években guberniumi tanácsos, maga rangjához illő tanulmányokat végzett (de hányan nem végeztek rangbéli erdélyi kortársai közül?) és a székely anyaszék, Udvarhelyszék főkirálybírája. (A többi magas szavazatot nyert személyek reformátusok vagy evangélikusok, nem jelentenek veszélyt a Bornemissza—Haller-csoport számára.) A szavazási eredményt 1741. május 11-én hirdetik ki; a váratlan lépésekben bővelkedő sakkjátszma folytatódik. Haller gubernátor sokkal tapasztaltabb politikus annál, mint hogy kapituláljon. Két vonalon is ellentámadásba lép. Amikor a rendek május 11-én jelzik neki a választás eredményét, közli, hogy kész vállalni a megbízást, de tisztére való tekintettel uralkodói engedély nélkül nem ígérkezhet el; recursus-szal kell élnie evégett az udvarhoz. Az ellentámadás másik iránya: a szász natio tisztán evangélikus küldötteket választ ez ellen a katolikus rendek már május 10-én, a választáskor protestálnak egyike. 81 Az 1738-ban alaptalannak bizonyult váddal letartóztatott református főemberek 32 Medgyesi polgármester. 83 Szebeni tanácsnok.
