Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 191 ben.

117 Ez az eset egyébként egy ekkoriban kezdődő gyakorlatnak is tanúsága; annak, hogy a pallosjoggal rendelkező uradalmak egy része igyekszik már megszabadulni a rabtartás és a büntetőbíráskodás növekvő (olykor évi több ezer forintot is elérő) terheitől, és ezeket a törvényhatóságokra kívánja áthárítani. Ugyancsak sok időt rabolt el a Tanulmányi Bizottság idejéből a különféle működési költségek engedélyezésében való állásfoglalás, sokszor olyan esetben is erre kényszerült, amikor a postaköltség és az ügy megtárgyalása (a bizottság drága idejének és a helytartótanácsi apparátus energiáinak lekötése) jóval többe került, mint az ügy tárgya maga. 1782. december 15-én történetesen a Commissio foglalkozott a zsolnai kéményseprő 1 Ft 36 krajcár értékű munkabérének kifizetésével a pozsonyi tankerületi főigazgató (gróf Balassa) október 2-i írásos előterjesztése alapján. A döntés: a Kamara intézkedjék a számla kifizetésére (tehát továbbra is „élték" a drága időt).

118 Ugyancsak tárgyalta a bizottság a Tűzkár-Pénztár kezelőjének (Kristóffy Ignácnak) kérését: kapjon egy vasládát (cistam ferream) a nála levő pénz őrzésére. Állásfoglalás: a tanulmányi alap kasszájában több ilyen vasláda található, intézkednek — adjanak egyet át a Cassa Incendiaria pénztárosának.

119 Gyakran ellenőrizte a bizottság a különböző egyetemi tanszékek elszámolásait is, azt, hogy a részükre kiutalt néhány száz, maximum ezer forintot (az egyetem Budára helyezése, valamint több új diszciplína bevezetése után megszaporodtak az Universitas kiadásai) miképpen használták fel. Az új kérések elbírálásánál azonban olykor kicsinyesnek mutatkozott a magyar közoktatás irányításának legfelsőbb testületi szerve: az egyetem szenátusa történetesen 1783. április 14-én kérte azt, hogy a Handerla Ferenc professzor temetéséért — más univerzitások mintájára — kifizetett 25 Ft költséget térítsék meg. Ennél azonban tovább is ment a szenátus: hogy ne esetről esetre kelljen kérni az ilyen kiadások engedélyezését — a Helytartótanács szíveskedjék évente egy meghatározott nagyságú összeget biztosítani ilyen célokra (most is — az előterjesztés időpontjában — kellene Pupikoffer Ágoston professzor temetésére 20 Ft). Ezenkívül arra is intézkedést kértek az egyetemi vezetők, hogy utasításban szabályozzák: kinek jár „állami temetés" és milyen legyen az ilyen gyász-szertartásokon a ceremónia. A bizottság a kérést elutasította (az ügy referense Aszalay József tanácsos volt): nem tartozik az egyetemre a temetés rendjének szabályozása. Ilyen „társaságban" (azaz ilyen összetételű tanári karban) mindig kell akadnia papnak és szónoknak, aki elhunyt társa temetését és a halotti búcsúztató elmondását vállalja. Egyébként is nehéz belátni, hogy ezen a címen miért kell az egyetemi alap pénztárát egy állandó költséggel megterhelni.

120 Természetesen nem mindig volt ilyen garasoskodó a Tanulmányi Bizottság, illetve a közoktatási igazgatás egyik-másik tisztségviselője: gróf Niczky Kristóf (mint a győri tankerület főigazgatója) jelentette például a Helytartótanácsnak, hogy Mária Terézia egy 1778-as rendelkezése alapján Nóvák órásnak Győrben kifizettetett 171 Ft-ot, mert „megjavította az orsolyiták iskolájának óráját". A Commissio állásfoglalása: e királyi rendelkezésnek a Helytartótanács iratai között semmi nyoma nincsen, ezért leiratot kell küldeni Niczkyw Prot. 1779: 549-550. 118 Prot. 1782: 822. 119

fVoí. 1782: 74. ™Prot. 1783: 205.