Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

190 Hajdú Lajos alap pénztárát, hogy a 8 ezer Ft-os hitelt Klobusiczkynak fizesse ki, a kötelezvénylevelet pedig (amelyet a királyi tanácsoson kívül a feleségének is alá kellett írni) helyezze el a dokumentumok között.

113 Visszatérve Beöthy ügyére: nem lehet tudni, hogy a több oldalról is „megtámogatott" kérés eredményeképpen-e, vagy valami más megfontolás alapján, végül Beöthy 4 év haladékot kapott az uralkodótól, mégpedig úgy, hogy évente tartozik 10 ezer Ft-ot az esedékes kamatokkal együtt lefizetni a tanulmányi alapnak.

114 Vagy a korabeli ügyintézés hiányosságai miatt, vagy valamilyen más tényező eredményeképpen Beöthy ítélőmester 1782. április 30-i kérésére több mint egy esztendő után (csak az 1783. május 17-i dátummal kiadott királyi leiratban) kapta meg a választ. A tanulmányi alap pénzeivel való nem elég körültekintő gazdálkodásnak voltak azonban egyéb következményei is. Gróf Balassa Ferenc jelentette történetesen 1782. november 17-én, hogy a tanulmányi alap bizonyos kölcsönöszszegeit az adósok visszafizették, ezek a pénzek azonban „a pénztárban hevertek gyümölcsözés nélkül" és a kamatok elmaradása miatt két pedagógus szeptember 1-től, másik kettő pedig október 1-től nem kap fizetést, sőt emiatt a szegény gyerekek sem juthatnak hozzá az ingyen tanszerekhez. A bizottság állásfoglalása: meg kell kérni a kamarát, hogy fizesse ki a négy tanár illetményét, ezen felül az inspektort utasítani kell, hogy keressen a „parlagon heverő" tőkének megbízható adósokat, az írószerek biztosítására pedig a tanulmányi alap pénztárából 350 Ft-ot kap, ennek felhasználásáról azonban majd el kell számolnia.

115 A bizottsági jegyzőkönyvek tamisága szerint olykor azonban a kormányzat nemcsak a mai verebeket, hanem a holnapi túzokot is figyelembe vette a pénzügyi gondok megoldásának megtervezésénél, legalábbis erre lehet következtetni a királyi jogügy igazgató egyik jelentéséből. Eszerint a rimaszombati iskola fenntartására szánt Kazai-féle javak visszakövetelésére indított perben a kincstárnak semmi esélye nincs a per megnyerésére, ha azt tovább folytatják — csak a felesleges kiadások nagysága növekszik. A bizottság állásfoglalása: erről informálni kell őfelségét, kérni kell, hogy az ügyben döntsön.

116 De nemcsak a holnap túzokjainak kergetése adott munkát a Commissio-nak, hanem a tanulmányi vagy egyetemi alap birtokainak bérbeadásával kapcsolatos gondok serege is. Erre csak egyetlen példa: gróf Forgách Miklós (Nyitra megye főispánja), az egyetemi alap vágsellyei uradalmának bérlője kérdést intézett a bizottsághoz a bérleti szerződés 9. pontjával kapcsolatban (amelyet ő nem tartott elég világosnak): az uradalom bérlője köteles-e úriszéket tartani, illetve neki kell-e fedeznie az úriszék-tartás költségeit? A bizottság álláspontja szerint ezt nem lehet a bérlő szerződéses kötelességének tekinteni. Van azonban az uradalom börtönében egy nő, bizonyos Matula Mária („aki férjét akarja elemészteni"), hogy ez mielőbb megkaphassa megérdemelt büntetését, Aszalay tanácsos kérje meg a bérlőt: a nőt adja át a megyének „az uradalmi jogok épségben tartásáról szóló kötelezvény" (reversalis de non praejudicando) ellené113 Prot. 1783: 83. 114 Prot. 1783:415. 1,8 Prot 1782: 774—775. Említésre méltó, hogy a főigazgatói jelentést már 3 nap múlva megtárgyalta a bizottság, legfeljebb azt lehetne Balassa szemére vetni, hogy előbb is felfigyelhetett volna erre az anomáliára; a Commissio pedig már a pénztár negyedéves mérleg-jelentése kapcsán megtehette volna a szükséges intézkedéseket. nB

Prot, 1781:44.