Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 185 — az ásatás eredményeit bemutató nyomtatott munkáját, amelynek egy példányát azonnal felterjesztették az uralkodóhoz, az egyetem pedig jelentette, hogy még sok kincset rejteget a föld, ezek „kibányászásához" azonban pénzre van szükség. A bizottság nemcsak hogy nem zárkózott el a munka további támogatásától, hanem jogszerűtlen döntést is hozott. A szenátus ugyanis azt kérte, hogy az egyetem gondnokát utasítsa a Tanulmányi Bizottság: elszámolásra adja meg Schönvisnernek a szükséges összegeket. Az utasítás azonban konkrétabbá vált: az egyetemi épületek rendbehozására biztosított pénzből (nem volt még egy esztendeje annak, hogy Nagyszombatból az Universitas Budára átköltözött !) Apfalter gondnok adjon folyamatosan pénzt az éremtan professzorának a munka folytatására, de „ne az erre rendelt alap lehetőségeit meghaladó összegeket" (tehát ne nagyon szaladjon el a ló). Ezzel a döntéssel biztosította a Commissio a feltáró munka folytatását, ugyanakkor kérte a Kamarát is, hogy az óbudai uradalomnál intézkedjék: kézi munkával segítsék az ásatást végző Schönvisner professzort.

88 Ugyancsak támogatta a bizottság az egyetem különböző karainak jogos igényét, így például az orvosi fakultás 1779 elején beterjesztett kéréseinek teljesítését. A fakultás egyebek között kérte, hogy egy bizonyos Gorzó Bazilt a Helytartótanács „sok szélhámiája és rossz életvitele miatt . . . szigorú büntetés kilátásba helyezésével örökre tiltsa el az orvosi gyakorlattól"; azt is, hogy Lőcse város magisztrátusa kötelezze seborvosait: tegyék le az előírt vizsgát az egyetemen, a patikáriusoknak pedig tiltsa meg, hogy „a régi és tudatlan seborvosoknak" bármilyen gyógyszert is kiszolgáltassanak. Kérte az orvosi kar azonban azt is, hogy a királyi rendelet kiadása (1770) óta alkalmazott gyógyszerészeket a törvényhatóságok „vizsgájuk letételére kényszerítsék"; Pest városa bizonyos tudatlan nőket a bábaság gyakorlásától tiltson el; Heinisch Károly péterváradi vizsgázott seborvost pedig támogassák egy Winkler nevű orvos piszkatúráival és macerádáival szemben, de az orvosnak szigorúan írják azt is elő: „ne merészeljen seborvosok valamint bábák vizsgáztatásával és munkába állításuk jóváhagyásával az orvosi fakultás jogkörébe belegázolni". A budai egyetem orvosi kara azonban nem elvakultan küzdött hírneve fenntartásáért, mert például indítványozta, hogy a régebben alkalmazott gyógyszerészeket (mint amilyen Győrben Dumler János, Kassán pedig Schräm Krisztián) „ne kényszerítsék vizsgájuk letételére". Az is figyelemreméltó, hogy az orvosok Buda és Pest magisztrátusát a Hely tartótanáccsal köteleztetni kívánták: jobban támogassák az orvosi fakultás fejlesztését, „nehcgy Magyarország egészségügye a régi zűrzavarba zuhanjon vissza". A bizottság rendkívül pozitív állásfoglalása: ezek a kérések méltányosak, igazságosak, mindenben megfelelnek az egészségügyi kérdésekben kiadott királyi rendelkezéseknek, ezért a Commissio teljesítésüket támogatja és szükségesnek tartja, hogy az érintett törvényhatóságok ilyen tartalmú rendelkezéseket kapjanak.

97 Tanulmányom következő pontjában azonban bemutatom, hogy a bizottság nem volt mindig ilyen nagyvonalú és objektív, illetve szubjektív okok miatt tevékenységében állandóan változott a fény és az árnyék. • ™Prot. 1778: 271-272. és 892 — 894. w Prot. 1779: 136-138.