Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 183 kel is nézéssé át a tankönyv-tervezetet, majd a Tanulmányi Bizottság mielőbb gondoskodjék kiadásáról.

92 A tankönyv soha nem jelent meg, az útvesztő valamelyik pontján „elveszett", annyit azonban megtudott a kutató (a később bemutatásra kerülő Mandich-jelentésből), hogy Révainak ezt a munkáját „a budai inspektor úr nem tartja megfelelőnek", tehát lényegében nem dikaszteriális döntéssel maradt el a tankönyv kiadása, hanem valószínűleg korabeli „fúrás" eredményeképpen. Erdélyi inspektor jobbnak találná, ha a Moelibeane-féle könyvet lefordítanák németről latinra, majd latinról magyarra, és ezt használnák nyelvtankönyvként!

93 A tankönyvellátás meggyorsítása érdekében 1780 nyarán Budára rendelték Mandich Antalt, a zágrábi tankerület népiskolai felügyelőjét, aki mindenekelőtt azt mérte fel, hogy az egyes tankönyvekből 1780. július 1. előtt melyik készült már el (táblázatban 1. rovat); melyik az, amelyik nyomdában van, és előreláthatólag még júliusban megjelenik (2. rovat); még kézirata sincs a tankönyvnek (3. rovat) és melyiknek milyen fordítása van hátra (4. rovat). A helyzetjelentésből feltáruló kép elszomorító: alig akad tankönyv, amelyikből legalább az alapkézirat elkészült volna. A „Magyarország története" esetében például a tabella első két rovata üres; a harmadik rovatnál a bejegyzés: „elkészítésére felkéretett Katona István úr", a negyedik rovatnál pedig csak az, hogy „miután elkészült, lefordítandó a többi nyelvekre",

94 „Magyarország földrajza" csak a harmadik rovatban szerepel a tabellában („elkészítendő"); a „Módszertani könyv"-ről is csak a harmadik rovatban olvashatunk tájékoztatást („még nem dolgozta át a pozsonyi prépost úr", azaz Felbiger Ignác) és a negyedik rovat: „ha ez megtörténik, lefordítandó minden magyarországi népnyelvre". Egyetlen népiskolai tankönyv van, amely 1780 nyarán már minden nyelven az iskolamesterek rendelkezésére állt, ez az Ábécé. Ugyanakkor viszont 14 olyan tankönyv akadt, amelyből 1780 nyaráig egyetlen példány, semmilyen nyelven nem jelent meg, közülük 6-nak még az alapkézirata sem készült el. A helyzetjelentés szerint 9 olyan tankönyv akadt, amely legalább egy (olykor azonban több) nyelven már kiadásra került. A tankönyvek száma a Mandichjelentésben nagyobb, mint amennyit én az 1. táblázatban feltüntettem. Ennek egyrészt az az oka, hogy az inspektori munkamegosztásba nem kerültek be bizonyos, a hittan tanításával kapcsolatos művek, mint pl. az „Evangéliumi magyarázatok" (Explanata evangelica), amelyek e helyzetjelentésben szerepelnek. A másik ok: az 1780-as Mandich-féle mérlegben van néhány olyan könyv is, amelynek elkészíttetése 1778-ban nem volt inspektori feladat: ilyen például „A rajz alapjai" (Elementa graphidis) vagy „A zene alapjai" (Elementa musicae) című könyvek, ezeket ugyan elsősorban a mintaiskolákban használták, de elkészítésük kétségkívül szükséges volt. Csak a korabeli igazgatás színvonalának jellemzésére jegyzem meg, hogy az utóbbi tankönyvvel kapcsolatban a tabellában egyetlen megjegyzés olvasható: „Ügy hírlik, hogy elkészült és a Felséges Helytartótanácshoz felterjesztetett". Ez azt jelenti tehát, hogy Mandichot a Helytartótanács Budára „vezényelte" ugyan, de arról már „elfelejtette" tájékoztatni, hogy addig milyen tankönyv-kéziratok érkeztek be hozzá. 92 OL, A-39: 2125/1780. 93 OL, A-39: 4647/1780. 94 üo.