Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
182 Hajdú Lajos ték kinyomtatását. A budai népiskolai felügyelő 1778-ban egyébként azért kapott kevés tankönyvírási feladatot, mert kötelességévé tették: szorgalmazza az egyetemi nyomdához elkerült tankönyv-kéziratok minél gyorsabb kinyomtatását. E hosszú procedúra során többnyire fáradsággal, de olykor csak átabotában elkészített (lefordított) tankönyv bármelyik ponton elakadhatott. Ha viszont sikerült a számtalan akadályon már átjuttatni a tankönyvet és az nyomdába is került, akkor is sok baj történhetett vele, mert főleg az országban élő nemzetiségi nyelveken kiadott tankönyveknél gyakori volt a hibás szedés. Ezért már 1779-ben sürgette Patachich érsek, hogy a nyomda alkalmazzon szlovák, horvát, szerb stb. nyelven értő embereket is, akik a becsúszott hibákat kijavítják, mert jelenleg (1779-ben) az a legnagyobb gond, hogy a tipográfusok nem ismerik azt a nyelvet, amelyen a tankönyv anyaga megjelenik. 90 A fent röviden jellemzett nehézkesség illusztrálására csak Luby Károly két magyar nyelvű tankönyvének kálváriáját említem meg: a „Mezőgazdaságtan" (Res rustica) című tankönyv-kéziratát Patachich érsek 1780. január 20-i dátummal terjesztette fel a Helytartótanácshoz. A Tanulmányi Bizottság fanyalogva foglalt állást a tankönyvvel kapcsolatban: Luby nagyon derék, törekvő ember,, ,minthogy azonban a népiskolák tanulmányi rendje mind ez ideig nem került jóváhagyásra, nem is biztos, hogy ez a munka annak megfelelően készült el". A kézirat tehát (amíg a tanulmányi rend elfogadása meg nem történik) csak tudomásul szolgálhat, ezzel a megjegyzéssel terjesztették fel a könyvet az udvarhoz. A Kancellária más véleményen volt: Luby a budai értekezleten kidolgozott tervezet és az erre épült királyi leirat alapján készíttette el a munkát — amelynek szükségességét és hasznosságát vitatni nem lehet. De hogy érdemben is történjék valami, a Kancellária visszaküldette a kéziratot Patachich érseknek, azzal az utasítással, hogy vizsgáltassa át Mitterpacher Lajos professzorral, a budai egyetem tanárával (megtalálható-e minden helyes elv a tankönyvben ?), majd utána ismét terjesszék fel — immár végső jóváhagyásra — a kéziratot. Egyben lelkére is köti (sokadszor) a Kancellária az érseknek: figyelmeztesse az inspektorokat, hogy vállalt könyv megíratását, átdolgozását vagy lefordítását minél előbb készítsék el, mert , ,a népiskolai oktatás megszilárdítása mindenekelőtt attól függ, hogy megvannak-e a szükséges tankönyvek, amelyek lehetővé teszik az ifjúság egyöntetű oktatását" , 91 Ebben az esetben a malmok gyorsabban őröltek, mert már 1780-ban megjelent Révai Miklós tankönyve „A mezei gazdaságnak folytatásárul, a magyar hazának és ehhez kaptsoltatott vidék-tartományoknak nemzeti oskolái módjához alkalmaztatott tanulságok" címmel. A másik tankönyv sorsa már tekervényesebb: Luby 1779 novemberében küldte meg Patachichnak a „Magyar nyelvtan" (Syntaxis Hungarica) című, szintén Révai Miklós által elkészített tankönyv kéziratát. Ezt az érsek 1779. december 6-i dátummal terjesztette fel „gyengesége miatt más kezével megírt" levél kíséretében a Helytartótanácshoz. A Tanulmányi Bizottság a munkát véleményezésre az egyetemnek adta ki, majd a vélemények beérkezése után az anyagot felterjesztette Bécsbe. Április 28-án kelt dekrétumával a Kancellária a tankönyvet azzal küldte vissza, hogy juttassák el a budai főgimnázium igazgatójához (Molnár Jánoshoz), az említett kézirat hibáit a (Nagyváradon tanító és ott élő) szerzővel beszélje meg, esetleg más, magyarul tudó emberek90 OL, A-39: 3435/1779. 91 OL, A-39: 1120/1780.
