Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 165 miatt hanyatlás van a népiskolák megszervezésében, ezért elrendelte, hogy addig is, amíg megfelelő megoldást nem sikerült találni, a főigazgatók és az inspektorok a kamarai tisztekre előírtak szerint kapjanak remuneratio-t, jutalmat (3. pont). De az uralkodó itt sem tudta megtagadni önmagát: „nehogy szükségtelen ellenőrzéseket hajtsanak végre — az inspektorok csak a főigazgató engedélyével mehetnek ki kerületükbe és onnan visszatérve, tartoznak neki a tevékenységükről készített naplót bemutatni" (5. pont). A bizottság úgy döntött, hogy e két pontot közölni kell valamennyi főigazgatóval, a rendelkezés többi részét csak Balassával, illetve az érintett más szervekkel (Nyitra város stb.). Ugyanakkor a bizottság tájékoztatást kért a kamarától: milyen is a náluk szokásos remuneratio? A kért felvilágosítást megkapták: Bacsák János tanácsos előadmánya szerint a kamarai alkalmazottak — a munka jellegétől és értékétől függően, a napidíjnál olykor nagyobb, olykor azonban kisebb „jutalmat" (remunerationem) kapnak, ennek nagyságát azonban csak utólag, munkanaplójuk értékelése alapján lehet megítélni.

52 A további küzdelemnek csak egyik mozzanata a Tanulmányi Bizottság 1783. július 12-i és 18-i vegyes ülésén lezajlott vita. Ennek kiindulási pontja az az előbb említett királyi döntés volt, hogy a tankerületi főigazgatók és népiskolai inspektorok — amikor körzetük iskoláit hivatalból ellenőrzik — kapják meg azt a „jutalmat", amelyet a hasonló feladatokat végző kamarai tisztviselők is élveznek. A bizottság jegyzőkönyve szerint az ülés előtt az előadók a számvevő hivatal tisztviselőivel alaposan meghányták-vetették a kérdéseket (eddig milyen napidíj illette meg az egyes tanulmányi tisztviselőket? ennek megfelelően mennyi lehet „jutalmuk" nagysága?) és ennek alapján terjesztette elő a kamara tanácsosa (Bacsák János) a javaslatot, míg a Tanulmányi Bizottság részéről az ügy előadója Skerlecz Miklós volt. A kamara javaslatai: a) az oktatási igazgatás tisztviselőinek kiküldetését királyi rendelet alapján csak a kamara engedélyezhesse; b) a hivatalos útra kiküldött személy tartozik jelentést készíteni és igazolnia kell kiadásait; c) tevékenységéről köteles naplót vezetni és jelentését ennek beterjesztésével kell megtennie; d) elindulása és visszaérkezése napját, valamint útiköltségeinek nagyságát igazolnia kell; e) mindezek után a tisztviselő beosztásának jellege, addigi napidíja, valamint tevékenysége hasznossága alapján kapja majd meg „jutalmát". A bizottság elfogadhatatlannak tartotta a javaslat a) és b) pontját, mert a tankerületi főigazgatók — instrukciójuknak megfelelően — a Helytartótanácshoz való bejelentés vagy kamarai engedély nélkül is kötelesek ellenőrző munkát végezni; a népiskolai felügyelőt pedig (akinek szintén instrukcióban rögzített kötelessége kerülete „bejárása") mindig a főigazgató küldi ki. Az útiköltség igazolásával sem ért a bizottság egyet: az inspektorok többnyire hosszú utat tesznek meg, sok járművet (szekeret) vesznek igénybe és az írniolvasni nem tudó kocsisokkal legtöbbször lehetetlen igazoltatni a költségeket. A Commissio véleménye szerint azonban a javaslat c) és e) pontját (a kamara különvéleménye alapján még a d) pontot is) közölni kell az összes főigazgatóval, azzal a kiegészítéssel együtt, hogyha más tanügyi beosztott kiküldése válik szükségessé, erre a Helytartótanácstól kell engedélyt kérni, vagy — ha ™Prot. 1783: 78-79. és 87.