Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

164 Hajdú Lajos sok viszont 6 Ft 40 krajcárt, a Helytartótanács titkárai és a népiskolai felügyelők 4 Ft, az írnokok vagy „adjunktusok" 2 Ft napidíjban részesültek.

49 A napidíjakkal kapcsolatban azonban más gondok és adódtak: a népiskolai felügyelők többsége ugyan egyházi személy volt (aki fizetése mellett kanonoki javadalmazást is élvezett és mint egyháza képviselője, bármelyik plébánosnál otthon volt, itt szállásgondjait könnyen meg tudta oldani), már 1777-ben is akadt azonban egy „civil" az inspektorok között, Luby Károly — aki társaitól eltérően — két hatalmas tankerületben is betöltötte ezt a tisztséget, a nagyváradiban és az ungváriban. Neki nem volt kanonoki praebendaja, egyik illetménye felét a nagykárolyi mintaiskola tanárainak fizetésére volt kénytelen fordítani (Ungvárott, a tankerület kijelölt székhelyén nem sikerült létrehozni a mintaiskolát, ezért Károlyi Antal és Luby Károly áldozatvállalása eredményeképpen azt Nagykárolyban szervezték meg), neki viszont gondot jelentett, hogy az ellenőrzése útiköltségeit miből és hogyan fedezze. 1781. május 31-i ülésén tárgyalta meg a Tanulmányi Bizottság Luby egyik (május 21-én kelt) levelét, amelyben alázatosan kéri a bizottság elnökét, hogy méltóztassék rendelkezni az 1780. április 1. óta általa megtett ellenőrző utak költségeinek megtérítésére és napidíja kifizetésére. De azt is megírta az inspektor, hogy neki jelentős kárt okoz, ha költségeinek, amelyet ő előlegez az államnak, a Helytartótanács kegyes rendelkezése alapján való megtérítésére hosszasan várakoznia kell. Balassa — úgy tűnik — nem értette meg a kérés lényegét, mert válasza ez: kérelmét nyújtsa be főigazgatójához, ő terjeszti majd azt fel a Helytartótanácshoz „az uraságod által végzett munkák naplójával együtt".

50 Luby tulajdonképpen azt kérte a tanulmányi ügyek legfőbb magyarországi testületétől, hogy a népiskolai felügyelők számára is biztosítsák azt, amit Jankovics Tivadar, a bánáti görögkeleti iskolák felügyelője is megkap: ő az évi 600 Ft fizetés mellett 150 Ft kvártély-pénzt és ugyanennyi (150 Ft) útiátalányt is kapott — igaz, nem a tanulmányi alap, hanem a magyar kamara fizette neki is, utódjának (Karliczky Albertnek) is ezt a pénzt, de a kutató kénytelen abban igazat adni Lubynak, hogy ilyen útielőleg-átalány (és az esetleges többletköltség későbbi megtérítése) jobban elősegítette volna a kormányzati törekvések valóraváltását.

51 A másik gondot a népiskolai felügyelők munkájának anyagi biztosításában az jelentette, hogy a kamara hivatalnokai a napidíj-rendelet kiadását követően szinte állandóan akadékoskodtak: vitatták a fuvarköltség indokoltságát (szerintük olcsóbb megoldást is találhatnának a tanfelügyelők), úgy ítélték meg, hogy az inspektorokat rangjuk alapján kisebb napidíj illetné meg, tehát a pénzügyi igazgatás szervei akkoriban következetesen törekedtek a tanügyi igazgatás működési költségeinek csökkentésére. Ez a sok huzavona nem ösztönözte a fontos feladatot ellátó népiskolai felügyelőket kerületük gyakori bejárására. E huzavona egyik első „eredménye" II. Józsefnek egy (a pozsonyi tankerület főigazgatójának jelentése kapcsán meghozott) rendelete. Ebben az uralkodó egyebek között megállapította, hogy a napidíjak hiánya 49 Gr. Balassa Ferenc — például — miután egy hétnapos ellenőrzést tett a szempei árvaházban — ő maga 116 ft 40 kr-t, írnoka 14 ft-ot vett fel napidíjként, útiköltségük összege 24 ft volt. Összesen tehát 154 ft 40 krajcárba került a tanulmányi alapnak ez az egyhetes kirándulás. Prot. 1781: 429. so Prot. 1781: 415. 51 A temesvári görögkeleti iskolafelügyelő illetményére vonatkozó adatokat lásd: OL, A-39: 5496 és 5972/1781.