Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 163 haza, ez az út is belekerült 46 Ft 20 krajcárába). Ehhez járult még az 58 napra járó (összesen 232 Ft) napidíj, egy mindössze kéthónapos tankerületi távollét tehát a kincstárnak 353 Ft-jába került. 45 Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy olykor ez az összeg nagyobb volt, mint egy megyei első alispán egész évi fizetése: Kiegler Ferdinánd piarista szerzetes például (aki jelentős sikereket ért el az árvaházi oktató-nevelő munka megszervezésében) adjunktusával együtt 123, illetve 101 napot töltött el a szempci árvaházban, az ottani oktató-nevelő munkát t ellenőrizve. A kutató nehezen tudja elképzelni: mit lehetett ellenőrizni 3—4 hónapig egyetlen oktatási intézményben, a kérelem tárgyalása során azonban kiderült, hogy Kiegler atya nemcsak itt tevékenykedett, hanem más, a jegyzőkönyvben fel nem tüntetett helységekben is, így neki 275 napra (á 4 Ft) 1100 Ft-ot, adjunktusának pedig 101 napra (á 2 Ft) 202 Ft-ot fizetett ki a tanulmányi alap, megtéríttette ezen felül 153 Ft 48 krajcár útiköltségüket is. Kiegler atya tevékenysége tehát 1455 Ft 45 krajcárba került a kincstárnak. 46 Kétséges, hogy a közösségnek, vagy az államnak megért-e ennyit a szempci árvaház és néhány más népiskola ennyire „alapos" ellenőrzése. A kérdés a trónra került II. Józsefben is felmerült, és azonnal le is vonta a rá jellemző következtetéseket. Űgy ítélte meg, hogy birodalmában a csiga-lassúságú ügyintézésnek egyik oka a napidíj-rendszer: a nagyobb összeg felvétele érdekében a tisztviselők az ügyeket nem a lehetséges gyorsasággal intézik, számos bizottságot hoznak létre, „küldenek ki", amelyek tagjai a napidíj szaporítása érdekében — különböző ürügyekkel — mint a rétestésztát nyújtják és húzzák a feladatok végrehajtását. Ezért 1781. január 13-án kiadott rendelkezésével eltörölte a napidíjakat, mert véleménye szerint az állam azért fizeti hivatalnokait, hogy azok ellássák munkájukat, legfeljebb az útiköltségek megtérítésére tarthatnak igényt, mert ,,éppoly méltánytalan őket megkárosítani, mint kétszeresen (illetménnyel és napidíjjal) meg fizetni'' P A rendelet eljutott a Tanulmányi Bizottsághoz is, amely azonnal kérdéseket intézett II. Józsefhez: ez az intézkedés vonatkozik-e az oktatási igazgatás tisztviselőire (a főigazgatókra, népiskolai inspektorokra) is ? Hazánkban ugyanis a főigazgatók egy krajcárt nem kapnak munkájukért (ők nincsenek „kétszer megfizetve"), ellenőrzési kötelezettségük azonban jelentős; az inspektorok fizetését is azért állapították meg évi 400 Ft-ban, mert vizitációs útjaikra napidíjat és költségtérítést kaptak; de a tanulmányi alap kisfizetésű hivatalnokai sem tudják munkájukat (elsősorban az uradalmak ellenőrzését, elszámoltatását) elvégezni akkor, ha e rendelet hatálya rájuk is kiterjed. 48 Itt is bekövetkezett azonban az, hogy az uralkodó a hirtelen indulat hatására kiadott rendelkezésének módosítására kényszerült és az oktatási igazgatás tisztviselői ideiglenesen továbbra is megkapták napidíjukat. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a napidíj nagysága a funkció jellegének megfelelően eltérő volt: gróf Balassa Ferenc mint királyi titkos tanácsos 16 Ft 40 krajcárt vett föl, Ürményi József mint kancelláriai tanácsos 9 Ft-ot kapott napidíjként, a Helytartótanács kinevezett tagjai, mint királyi tanácsoi5 Lásd: OL, C—69: 1780/No. 3, Sch. Nat. Distr. Zagrabiensis, pos. 79. MProt. 1781: 184-185. 47 A napidíj-rendelettel kapcsolatos gondok elemzését lásd: Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. (Budapest, 1982, 78 skk.) iS Prot. 1781: 94.
