Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékeőysége 1776—1783 157 ennek a vidéknek a főigazgatója a jámbor tanácsok teljesítését ? A Tanulmányi Bizottság soha nem tér ki ilyen kérdésekre, megelégszik a jámbor tanáccsal, azzal, hogy a feladat megoldását „a megyékkel", „a mezővárosokkal", ,,a bányakamara vezetőivel" együttműködve kell biztosítani. Nagyjából hasonló az állásfoglalás a görögkeleti iskoláknál tapasztalt hibák felszámolásának módjával kapcsolatos tanácsoknál is: a bizottság szerint a fő hiba az, hogy e népiskolákban nem tanítanak hittant, ennek megszüntetését nemcsak a metropolitánál, hanem a püspököknél is szorgalmazni kell. (Kinek ? Ezekkel ugyanis a tanügyi szervek nem rendelkeznek, csak a Helytartótanács, a Kancellária vagy az uralkodó !) A bizottság emellett „indítványozza" azt is, hogy az iskolák reparációjának elhúzódásáért és a késői tanévkezdésért függesszék fel a felelős tisztviselők fizetésének folyósítását; itt is tegyenek meg mindent a helyi és megyei hatóságok segítségével a gyerekek nyári „iskolakerülésének" leküzdésére. A Commissio szerint sok baj van a tanítókkal is, legtöbbjük még a normál (Felbiger-féle) oktatási módszert sem ismeri, ezért a főigazgató figyelmeztesse a rektort (Jankóvics Tivadart, a korabeli népoktatás megszervezésének egyik lelkes és eredményes apostolát): szorgalmasan képezzen új tanítókat és ezekkel az alkalmatlanokat vagy rosszéletűeket váltsa le. A bizottság azonban e jelentésekből azt is kiolvasta, hogy egyes településeken a lakosság teherbíró képességét meghaladja az iskola fenntartása, emiatt sok falu már évek óta adósa tanítójának (anyagilag is), ezért indítványozza, hogy a megyével együttműködve állapítsák meg: hol ez a helyzet (itt az iskolát meg kell szüntetni) — a többit viszont meg kell szilárdítani. Ilyen helyeken — ahol tehát az iskola fenntartásának, a tanító eltartásának anyagi feltételei megvannak — a megye és az uradalom képviselőjének jelenlétében kössenek négy példányban szerződést és annak megtartását állandóan kísérjék figyelemmel. E hiba elkerülése érdekében is figyelmeztetni kell a rektort (Jankó vicsot): a jövőben csak ott létesíthet iskolát, ahol a megye elvégezte ,,a feltételek meglétének felderítésére irányuló vizsgálatot".

32 De nemcsak ebben az esetben, más alkalommal is ez a módszer jellemezte a Tanulmányi Bizottság állásfoglalásait: jámbor tanácsokat adott a diagnózisban feltüntetett és csak huzamosabb időszakon át tartó következetes munkával és jelentős anyagi eszközökkel megszüntethető bajokra. Gróf Haller József, a nagyváradi tankerület új főigazgatója történetesen jelentette egyik ellenőrző körútja tapasztalatait: a szerzetesrendekre bízott iskolákban nem az életkoruknak megfelelő ismeretekre oktatják az ifjakat tanáraik; a professzorok többsége szolgaian követi ugyan a tanügyi kódex (Ratio) előírásait, de a természettanban inkább az egzotikus, mint a mindennapi dolgokkal foglalkoznak; javításra szorul a tanárok kiválasztásának módja is; indítványozza ezen felül, hogy az iskolarektorok mindenütt kapjanak tiszteletdíjat (mint ahogy ez Debrecenben történik). A hibák mellett azonban megemlíti az eredményeket is, azt például, hogy a váradi akadémián és a szegedi gimnáziumban kitűnő munkát végeznek (megítélése szerint) a tanárok stb. A bizottság reagálása minderre: figyelmeztetni kell a szerzetesrendeket arra, hogy gondosabban válasszák meg a tanárokat és így sorjáztatja a Commissio a jámbor tanácsokat tovább. Az viszont fel sem merült a Helytartótanácsnak a Tanulmányi Bizottságban is működő tanácsosaiban, hogy a pedagógiai, didaktikai munka során felhalmozott tapasztalatokat hasznosítani kellene, és például az 32 Prot. 1781: 882-885.