Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

156 Hajdú Lajos kiváló buzgalmáról, nem különben arról, hogy milyen talpraesetten jár el az ügyek intézésében" és ezt jelenteni kell őfelségének. Egy félév múlva ugyancsak megtárgyalta a bizottság, hogy a pozsonyi főigazgató mi mindent tapasztalt a szakolcai gimnázium újabb ellenőrzése során, és milyen intézkedéseket tett (a konkrétumokról a jegyzőkönyv sajnos mélyen hallgat). A bizottság szerint „ezek minden dicséretre méltóak", ezért a jelentést fel kell terjeszteni őfelségéhez.

30 Ennek az egésznek csak egyetlen szépséghibája van: a bizottság elnöke (aki aláírásával a jegyzőkönyvet is rendszeresen hitelesítette) valamint a pozsonyi főigazgató egy és ugyanazon személy volt, ezért a kutató számára (aki manapság legfeljebb az MTA jogtörténeti kutatócsoportjának munkájáról készült jelentésekben olvashatja az aláírók „ragyogó eredményeinek" ilyen émelyítő túlértékelését) nem tűnik túlságosan vonzónak a bizottság atmoszférája. Más főigazgatók jelentéseivel kapcsolatban, még akkor is, ha ez a főigazgató (mint például Skerlecz Miklós) ugyancsak tagja volt a bizottságnak és jelentései is sokkal alaposabbak, különbek — ömlengő állásfoglalásokat a jegyzőkönyv soha nem tartalmaz. Az viszont általános jelenség, hogy az állásfoglalások nemritkán puffogó frázisként hangzó „jótanácsok", olykor tükrözik azt is, hogy a kormányzat vagy annak némelyik regionális, illetve helyi exponense minden eszközzel erőszakolta az iskolák létrehozását, anélkül, hogy ennek anyagi és személyi feltételei meglettek volna. Ez kitűnik egyebek között gróf Niczky Kristóf egy jelentéséből is, amely a Bánátban levő szerb és román görögkeleti, illetve német—magyar—szerb és román római katolikus iskolák helyzetéről ad tájékoztatást.

31 A bizottság állásfoglalása a katolikus iskolák helyzetét elemző jelentés kapcsán: a tanítóknál tapasztalt hibákat Niczky szüntesse meg, ha ez nem sikerül, keressen helyükbe alkalmasabbakat; Temes vármegyével valamint Versec és Űjarad mezővárosokkal együttműködve tegyék az iskolát alkalmassá a helyi fiatalság oktatására; ahol egy tanár több tárgyat is oktat — ezt az érintett megyékkel együttműködve szüntesse meg; főleg a bányavárosokban szorgalmazza (a bányakamara helyi és felsőbb szervei segítségével) a népiskolák létrehozását; végül a megyék közreműködésével számolja fel azt a visszaélést (abusus-t), hogy a gyerekek egész nyáron át nem járnak iskolába. Hogyan érje el gróf Niczky Kristóf, a nagy tapasztalatú igazgatási vezető és államférfi, a Bánát reinkorporációjának, Magyarországhoz való visszacsatolásának királyi biztosa, aki mellesleg két tankerületnek, de nem ™Prot. 1777: 54. és 523. 81 Az 1781-es tanév II. félévéről készült jelentés szerint a három bánáti megye (Krassó, Temes, Torontál) területén a jelentés időszakában 250 görögkeleti iskola működött 4168 (átlagban 16 — 17) tanulóval, ezek 275 tanítója pedig munkájáért összesen 9595 ft-ot, 1263 mérő búzát, 952 mérő kukoricát, 59 ós fél boglya szénát, 601 öl fát, valamint 5320 kéve nádat kapott „illetményként". A jelentés szerint 32 görögkeleti településen van iskolaépület — de nincs tanító; 25 helyen a helyzet fordított: tanító van, de épület nincs és 102 olyan település található, ahol se épület, se iskolamester nincsen. A másik összeírás szerint e három bánáti megyében 77 katolikus iskola működött 9695 tanulóval (átlag 126 gyerekkel); a 81 tanító illetménye pedig 4722 ft készpénz, 2796 mérő búza és az 577 öl fa mellett még 750 kéve nád volt. A katolikus tanítót nélkülöző (de épülettel rendelkező) falvak száma 1, iskolaház 4 településen nincs (ahol pedagógus van), olyan község viszont, amelyben se épület, se tanító nincsen — mindössze 9 akad. Az egyszerű összehasonlításból is kitűnik, hogy a katolikus falvak iskoláinak-tanítóinak helyzete sokkal kedvezőbb volt. Lásd: OL. Helytartótanács levéltára, Departamentum scholarum nationalium (C 69. A továbbiakban: ÖL, G—69.) 1781/No. 3. Scholae Nationales. Miscellanea, pos. 2 — 3.