Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

150 Hajdú Lajos könyvkészítési, illetve ellátási kérdéseket azonban a tanácsosok közül hol ez, hol az. A másik kivétel: a Tanulmányi Bizottságban tevékenykedő címzetes vagy megyéspüspökök kevés ügynek voltak referensei, az az 5 személy, aki a 8 esztendő alatt a Commissio-ban a katolikus egyházat képviselte, mindössze 335 esetben volt valamilyen kérdés előadója, ezek közül azonban 279 alkalommal Okolicsányi Imre címzetes püspök volt a referens. Minden esetben a püspök volt az előadó akkor, ha az egyetem teológiai karának valamilyen ügyét, vagy a különféle iskolákban használt kis-, illetve nagy-katekizmus elkészítésének-lefordításának kérdéseit tárgyalta a bizottság, de akkor is püspök volt a referens, ha például a nyugdíjas jezsuiták kamarai alkalmazása került napirendre azért, hogy a tanulmányi alapból kifizetett nyugdíjak összege ily módon csökkenjen és több pénzt lehessen oktatási célokra fordítani.

11 Ugyancsak a püspök-tanácsos referálta az egyházi személyek kérelmeit, hogy egy-egy — 1773 előtt a jezsuita vagyonhoz tartozó — falut az uralkodó valamelyik püspöknek bizonyos egyházi feladatok anyagi fedezésére adjon adományba. Ilyen ügy volt például a szepesi püspök kérése, hogy a kis szepesi falu, Kolbach legyen a püspökség birtoka.

12 Az uralkodó elfogadta a bizottság javaslatát, Kolbach-ot adománybirtokként megkapta a szepesi püspök, ez a falu kikerült a tanulmányi alap javai közül.

13 De nemcsak egyházi tisztségviselők, hanem városi közösségek is instanciáztak azért, hogy a területükön fekvő jezsuita vagyon ne az országos, hanem a helyi oktatás szükségleteinek kielégítését szolgálja, Szatmárnémetiben például az ottani iskolák fenntartását és tanítóik fizetését.

14 Az uralkodó ezt a kérést nem teljesítette — joggal, mert hiszen a város ily módon nem valamilyen (egyébként megoldhatatlan) feladat megoldását akarta elérni, hanem saját iskolatartási terheit kívánta csökkenteni. Ugyancsak a püspök volt az előadója az olyan ügyeknek is, amikor a tanulmányi alap valamelyik falujában új plébánia létesült és a megye kérte, hogy a földesúr (ebben az esetben az alap) a plébános méltó eltartásáról gondoskodjék.

15 Végül a bizottság egyházi tagja töltötte be az előadói tisztet akkor is, ha valamelyik tanügyi igazgatási vezető panaszt tett egy szerzetes-tanárnak az egyházi méltóságával összeegyeztethetetlen életmódja, illetve magatartása miatt. Kenyeres József volt jezsuita például (a kassai királyi akadémia igazgatója) ezt tette a piarista Koppi Károly esetében, aki az akadémia jogi fakultásán a történelem tanára volt. A direktor szerint Koppi szerzeteshez méltatlan, bűnös életmódot folytat, így is gondolkodik, és hiába kapott atyai figyelmeztetéseket, léha élet-, illetve gondolkodásmódjával továbbra sem hagyott fel. (A konkrétumokat azonban ez az igazgatói levél mellőzi.) Mit tegyek? Kéri a tanácsot Kenyeres, de mindjárt indítványozza azt is, hogy Koppit váltsák le tisztségéből és helyezzék máshová, mert a baj gyógyítására ez a legjobb orvosság. A kassai direktor azonban ezt a levelet eredetileg nem a bizottsághoz, hanem az egri püspökhöz küldte el, az továbbította Pozsonyba Okolicsányihoz. A bizottság állásfoglalása: ,,javasoljuk őfelségének Koppi eltávolítását és azt, . 11 Prot. 1779: 1. "Prot. 1779: 61-62. ™Prot. 1779: 756. és 759. u

Prot. 1779: 30. és 298. 16 Ilyen kérést terjesztett elő Vas megye alispánja is, kérve a pornói új plébánia megfelelő javadalmakkal való ellátását. Lásd Prot. 1779: 259.