Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 149 lett az is, amikor Aszalay József tanácsos arról adott tájékoztatást, hogy a pécsváradi uradalom földjeit elverte a jég (és így abban az esztendőben nyilván kevesebb jövedelemhez jut majd az alap — bár ez nincs benne a jegyzőkönyvben), vagy amikor szintén Aszalay arra kért a Commissio-tól engedélyt, hogy az utak járhatatlansága és gyomorfájásai miatt később térhessen vissza vidékről.

9 Ha nem „kebelbéli" (belső) ügyről volt szó, akkor a helytartótanácsi plénum formális döntése után a bizottság jegyzője (valamelyik helytartótanácsi titkár — ebben az esetben Somsich Lázár, majd Pászthory Sándor — irányítása alatt) elkészítette az intimátum vagy felirat tervezetét, és amennyiben ezt jóváhagyták a Helytartótanács vezetői is, a kiadóhivatal (expeditio) gondoskodott az irat letisztázásáról és elküldéséről. Külön vizsgálódást igényel az, hogy a bizottságban volt-e (ha igen — milyen) munkamegosztás, az ügyek intézésében kialakult-e valamilyen specializáció, amely lehetővé tette, hogy egyes tanácsosok — mindig azonos jellegű tanulmányi kérdésekkel foglalkozva — szakterületük és az intézmények vagy oktatási igazgatási szervek kiváló ismerői legyenek. Ilyen munkamegosztás nem létezett. A bizottságnak, fennállása egész időszakában két oszlopos tagja volt: Klobusiczky József (a tanulmányi alap adminisztrátora) és Aszalay József (az egyetemi alap igazgatója): ők referálták a Commissio elé került kérdések több mint háromnegyedét, Klobusiczky 5163-at (46,5%), Aszalay pedig 3 353-at (30,2%) — mindezt úgy, hogy utóbbi a bizottság 92 hónapra kiterjedő munkájából 28 hónapig, Klobusiczky pedig 8 hónapig nem tudta az üléseket látogatni betegség vagy egyéb szolgálati elfoglaltsága miatt. 1776-ban ők ketten referálták az ügyek 90,6%-át, egy évvel később 88,6%-át, 1778-ban 82,3%át, 1779-ben pedig 82,4%-át. A helyzet 1779 végén változott meg, amikor a bizottságnak tagja lett Skerlecz Miklós (a megszüntetett — és a helytartótanácsnak megfelelő — horvát tanács tagja), a zágrábi tankerület főigazgatója, aki áthelyezése után derekasan részt vett a tanulmányi ügyek intézésében is, hiszen 1780-ban ezek 19,9%-át, majd 15,6%-át (1781), 17,3%-át (1782), illetve 1783-ban 16,2%-át ő referálta az üléseken. Az első időszakban tehát két gazdasági szakember volt a tanulmányi ügyek referense, ezek között semmiféle munkamegosztás nem létezett, gyakran fordult elő, hogy valamelyik főigazgató vagy inspektor jelentését egyszer egyik, másszor a másik terjesztette a bizottság elé; de nemritkán az egy és ugyanazon kérdésről szóló jelentéseket is más-más tanácsos referálta. A bizottság működésének derekán (1779-ben) például a pozsonyi tankerület főigazgatójának, gróf Balassa Ferencnek a gimnáziumokról szóló jelentését Klobusiczky; gróf Berchtold Ferenc (besztercebányai főigazgató) hasonló tartalmú félévi információját Skerlecz Miklós; gróf Károlyi Antalnak (az ungvári, valamint nagyváradi tankerület főigazgatójának) szintén a gimnáziumok helyzetével foglalkozó jelentését pedig Aszalay József terjesztette a Commissio elé.

10 Munkamegosztásról tehát nem lehetett beszélni — ez a megállapítás két kivétellel igaz: az egyetemi alappal összefüggő ügyeket (ha az ülésen jelen volt) mindig Aszalay József, a tanulmányi alapot valamilyen formában érintő kérdéseket pedig általában Klobusiczky József referálta a bizottságnak — a kormányzat tanügyi céljait legjobban szolgáló oktatás-szervezési, módszertani vagy tan. 9 Prot. 1780: 582. és Prot. 1781: 37. 10 Az említés sorrendjében Prot. 1779: 786, 987, 520. és 366.