Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

12 Trócsányi Zsolt kormányzata egyebekben is úgy lép fel, mintha az erő biztonságos helyzetében volna: folytatja az idestova több évtizedes (de III. Károly utolsó éveiben megerősödött) akciót a Habsburg- és jezsuita-ellenes törvények eltörlése iránt, ezt sürgetve a rendektől. Nem lévén az országgyűlésnek tényleges elnöke (a rang viselője Bornemissza János erdélyi udvari alkancellár), a jelen országgyűlésre (a továbbiakra következmények nélkül) elnököt választatna velük a hűségeskü kivételére s az említett törvények eltörlésére. Ugyanekkor jónak lát némi engedményt tenni a rendeknek (feltehetően azzal a célzattal, hogy a dolog révén alaposabban kiismerhesse szándékukat): hivatkozva arra, hogy a Gubernium és a rendek már III. Károlyhoz követséget kívántak felküldeni a három natióból, tájékoztatni az uralkodót Erdély helyzetéről és sérelmeiről, s a Gubernium nemrég Mária Terézia előtt is megismételte ezt a kérést, hozzájárul egy ilyen küldöttség megválasztásához az országgyűlésen, azzal a megkötéssel, hogy ezek csak az országgyűlés végeztével, a hűségeskü letétele után indulhatnak Bécsbe.

25 Az országgyűlés összehívásával és különösen a küldöttség felmenetelével azonban a Habsburg-birodalom vezető elitje maga szabadítja ki a szeleket a zsákból. Az 1741. február 20-án megnyíló diéta leteszi ugyan a hűségesküt, de már 1741. március 3-án előkerül a sérelmek összeállításának kérdése; ezt az egyes natiók ülései elé utalják.

26 Április 27-én az országgyűlés úgy határoz, hogy először a küldöttség instructiója (tehát a rendi álláspont maga) dolgozandó ki, csak azután döntendő el: hány személy utazzék fel, milyen javadalmazást nyerjenek; megválasztásuk legvégül történjék. Az instructio kidolgozását a három ítélómester és a melléjük az egyes natiókból delegált egy-egy személy (a magyar natióból Daniel István, a székelyből Székelly Elek, a szászból Peter Binder feladatává teszik.

27 Május 2-án olvassák fel a szöveg tervezetét; a vita heves ugyan (a május 2-i ülés fel is bomlik), de május 3-án már felterjesztik a tervezetet a Guberniumnak.

28 Tekintsük át az instructiót — mintegy az 1741. évi rendi megmozdolás legfontosabb mutatóját. Eredeti tagolásában három fő részre oszlik (I: Jurisdictionalia, II: in Prosperitäten! Provinciáé [se. spectantia], III: Aulico-provincialia) 13, 33, ill. 6. szakasszal. Szerkezetileg azonban vajmi kevéssé nevezhető konzekvensnek; így nem is eredeti rendjében ismertetjük. Az ország területi ügyeivel egyetlen pontjában (II. rész 8. pont) foglalkozott az instructio, részben azt a több évtizedes követelést újítva fel, hogy Lúgost, Karánsebest és Szörény megyét vissza kell csatolni Erdélyhez, részben a Partiumot megosztó 1732-i uralkodói döntést vitatva, Arad és Zaránd megyére (az utóbbinak Magyarországhoz került felére) formálva igényt. Többrétű a küldöttek utasításának a szorosabban vett rendi jogokat és kérelmeket tartalmazó anyaga. A rendek összességének politikai jogait érintette az a követelés, hogy országgyűléseket ne csak Szebenben, hanem Kolozsvárott is tartsanak (itt ismét sok évtizedes igény megújításáról volt szó), s hogy az országgyűléseknek legyen törvényalkotó joguk, az uralkodó erősítse is meg a törvénycikkeket. (Gondoljunk itt arra, hogy az 1714-i, annyira fontos törvény25 A propositiók: Jkv. 1741:4 — 11. ze Uo. 34. Ezt a határozatot erősíti meg a gyűlés 1741. március 14-i újabb végzése (uo. 76-77.). 27 Itt az alapdokumentumnak az egyes natiók állásfoglalásaiból való megszerkesztéséről volt szó; erről tanúskodik az instructio meglehetősen nyers szerkezete is. 28 Jkv. 1741:131. skk.