Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741—1745 9 rek. 1742. április 17-én jelenik meg a névsorban Philipp Joseph Kinsky cseh főkancellár neve,

17 másfél évvel később az 1740-es évek egy másik jelentős politikus-egyéniségéé: Friedrich Harrach-é.

18 Kevésbé súlyos személyiség náluk a konferencia névsorában először 1742. június 1-én szereplő Rudolf Joseph Colloredo.

19 Különleges, a miniszterek rangsorában helyet foglaló résztvevői a kon- , ferenciának Christian Lobkowitz erdélyi főhadiparancsnok (1743. július 16-án és augusztus 17-én), a két ízben jelenlevő Salaburg,

20 valamint az egy-egy esetben a konferencián részt vevő Ludwig Andreas Khevenhüller tábornagy, haditanácsi alelnök és Johann Joseph Khevenhüller főkamarás.

21 Tagja természetesen a konferenciának az erdélyi udvari alkancellár, majd kancellár is: az 1741. évi üléseken Bornemissza János, 1742 januárjától Gyulaffi László. 17 Wenzel Norbert Kinsky cseh főkancellár fia; 1700-ban születik. Egészen fiatalon, 1721-ben tagja a csehországi fellebbviteli bíróságnak (Appellationsrat), 1727-ben e bíróság alelnöke és csehországi helytartó. A pálya továbbra is viharos tempóban emelkedik: 1728-ban titkos tanácsos, angliai nagykövet (közben mostohatestvére, Stephan Wilhelm vezeti a Habsburg-birodalom párizsi követségét). 1735-ben hívják vissza londoni megbízatásából; ^736-ban cseh kancellár, majd 1738-ban (Kolowrat halála után) főkancellár 1745. július 12-ig tölti be e tisztét; akkor meg kell válnia attól, mert 1744 óta egy nagyfontosságú birodalmi szerv elnöke: átveszi a már 81 éves Gundaker Starhenbergtől a Ministerialbancodeputation vezetését. 1746-ban ehhez még a birodalmi Commercialia-t központilag irányító Universalcommerciendirectorium vezetése is ráhárul. E két tisztségében éri a halál 1749. január 12-ón. (Wurzbach 11. к. 300-301.; ÖZV 1/1:138., 283., 287., II/l/l: 74.) 18 Alois Thomas Raymond Harrach fia. Pár évvel idősebb Philipp Joseph Kinsky nél (1696. június 18-án születik). 1732-től Maria Elisabetha főhercegnő főudvarmestere és főkamarása. 1745 júniusában ő veszi át a cseh főkancellárságot Kinsky tői. Az évben meghatalmazott miniszter a drezdai béketárgyalásokon. 1747—48-ban ő Haugwitz legfőbb ellenlábasa a birodalmi kormányzat reformja körüli vitában. Vereséget szenved; ,,fájdalomdíja" az, hogy Ő kapja a rangelső helyet a két uralkodó vezetése alatt álló ,,in publicis angeordnete conferenz in internis"-ben. Egy hónapig viseli ezt a megbízatást; 1749. június 4-én meghal. (Wurzbach 7. к. 374-375.; ÖZV 1/1:283., II/l: 129., 176.) Ha más korban és más országban történnék a Haugwitz-cal szemben álló kormányférfiak két vezető alakjának, Friedrich Harrach-nak és Philipp Joseph Kinskynek egymást követő halála (49, 111. 53 éves korban), akár gyanúink is támadhatnának; a jelen esetben persze a gyanú elképzelhetetlen. Az azonban tény, hogy Haugwitz pozíciójának megerősödését ezek a személyi tényezők is erősítik. Amikor Kaunitz a Staatskanzlei élére kerül, neki már évei voltak helyzete megszilárdítására; ahhoz újabb háborús vereségek kellenek, hogy ez megrendülhessen. 19 Az észak-olasz származású család ekkorra már cseh—osztrák arisztokrata. Apja, Hieronymus Colloredo morvaországi tartományfőnök (1717 után lesz Milánó kormányzója). Az 1706. július 6-án született Rudolf Joseph Colloredo is a cseh kormányzatban kezdi el működését; 1728-ban a Cseh Udvari Kancellária tanácsosa és referendáriusa. 1731—34-ben cseh országgyűlési követ Regensburgban. ; 1737 májusától helyettes birodalmi alkancellár, 1742-ig. Akkor Károly Albert kerülvén (VII. Károly néven) a császári trónra, elveszti e tisztségét. 1745 szeptemberében, Lotharingiai Ferenc császárrá választása után, most már birodalmi alkancellár lesz; késő öregségében bekövetkezett haláláig (1788) viseli ezt a rangot. (Wurzbach 2. к. 430. skk.; ÖZV 1/1:284.) 20 Salaburgot az 1745. január 5-i ülésről tett felségelőterjesztés kifejezetten főhadbiztosnak nevezi. Jelen van az 1745 február 27-i ülésen is. 1745. április 18-án azonban nem szerepel a névsorban — Nesselrode viszont igen. 21 A felségelőterjesztések a legnagyobb részt nem adnak meg keresztneveket. 1741. február 7-én azonban csak a tábornagynak van e név viselői között olyan rangja, ami a Konferenz-en való jelenlétre képesíthetné, 1745. december 23-án viszont, amikor újra találkozunk e névvel, már nemcsak a tábornagy halott (1744. január 26. óta), hanem a név harmadik, ez években szereplő viselője, Joseph Khevenhüller főkamarás is (1745. szeptember 26-án hunyt el). (Wurzbach 11. к. 225-230.; ÖZV 1/1:278-279.)